Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Pesti utca A mióta Amerikában a földgolyó minden nemzetbeli ifjúsága összemérte erejét és ügyességét, azóta minden isten háta mögötti faluban olimpiászt játszanak a kisgyerkek. Minden testedzési ágnak megválasztják a maga olimpiai bajnokát. Láttunk egy hatéves fiúcskát, aki a „szellemi olimpiász” bajnokságát nyerte el. Irni-olvasni ugyan még nem tudott, de ő jegyezte krétával a nyerőpontokat egy zöldre festett fakerítésre. A Belváros forgatagában magas termetű, rendkívül divatosan öltözött külföldi hölgy vonja magára a figyelmet. Joggal, mert hosszú pórázon, égő piros szalagcsokros öklömnyi mókus-kölyket vezet. A parányi állatka fürge lábacskáival alig tudja követni úrnője hosszú lépteit, csetlik-botlik az aszfalton, és barna, bozontos farka izgalmában jobbra-balra pöndörödik. A sétáló hölgyek sóváran nézik ezt az új divatbemutatót. Bizonyos, hogy hamarosan megszokottá válik majd a pesti utcán a pórázon vezetett evet. A kávéház tornácán estefelé két úr ül háttal egymásnak, két egymás melletti kerek márványasztalkánál. Mind a ketten újságot tartanak kezükben, mind a ketten egy és ugyanolyan újságot. Mind a ketten ugyanannál az oldalnál tartják nyitva, s mind a ketten - legalább látszólag - ugyanazt a cikket olvassák, mélyen elmerülve. A közelben ülők egyszerre csodálkozva hallják, hogy a két úr előbb egy-egy szót mond maga elé, majd egyre sűrűbben, egyre hangosabban beszél. Ideges, sértő szavakat pöfögnek, ki-ki a saját újságjába. Később nem bírják türtőztetni magukat, hátra-hátra pislognak egymás felé, az újságot még egyre orruk előtt tartva, egy és ugyanazon a lapon. Nyilvánvaló, hogy heves, indulatos vita zajlik közöttük. Mindenki látja és hallja. Ok azonban még akkor is, amikor már egészen szemben ülnek egymással, és hangos, goromba szavakat vagdosnak egymás fejéhez, ragaszkodnak ehhez a képletes spanyolfalhoz, s a széltében kiterített újságokat a világért le nem tennék a 173
