Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

jövetelüket s tizenegyen jöttek, Ausztriából negyvennyolcat vártak s ki- lencvenketten érkeztek. A világ cukrászai úgy sereglenek ide, mint az igazhívő zarándokok Mekkába. Alig is van közöttük olyan, aki először járna itt. Csaknem valamennyi nálunk tanulta a mesterségét, vagy éveket töltött itt, mint segéd. Legtöbbje töri is a magyar nyelvet. Budapest, ez az édesszájú város, nevelője a világ cukrászainak. Gépkocsik röpítik őket mindenfelé. Újra meg újra megcsodálják Budapestet.- Olyan ez a város, akár egy remekbe készült torta-állapítja meg egyikőjük. Ez a hasonlat tetszik.-Valóban, minden része egy-egy pompás cukrászsütemény hatását kelti - tódítják. Délelőtt egyik budai nagy cukrászda látja őket vendégül. Rózsaszín rózsákkal díszített hosszú asztaloknál édesbort, magyar pogácsát, tortákat tálalnak elibük. Szakértő szemmel nézegetik sok jóféle holmit. Széttördelik, morzsálják, szagolgatják, egymásnak mutogatják a marcipánokat, piskóta- és fánktésztákat. Cukrászujjaik finom tapintásával megérzik az anyagot. Aranyfoguk ki-kivillan. Legtöbb cukrásznak elromlik a foga. Ez cukrász-betegség. Most, az évnap alkalmából, az általános helyzet megbeszélésére is sor kerül. Az édességek készítői telis-teli vannak keserű panasszal. A gazdasági helyzet okozta válságon kívül legnagyobb sérelmük, hogy kontárok törtek be az iparba, elfoglalták a legjobb helyeket, kitúrták őket mindenhonnan, s főképp az utcai árusok, az elszaporodott fagylaltkészítők okoznak mérhetelen károkat nekik. A kormánytól kérnek orvoslást. Érdeklődünk egyik-másik nemzet képviselőjénél a helyi viszonyok iránt is. Csaknem mindegyiktől azt halljuk, hogy népük szereti az édességet, különösen a dámák, a soványítás napja leáldozott s bátran falatozik a leggömbölyűbb is közülük. Azt is halljuk, hogy ilyen szép cukrászdák, ilyen jó cukrászsütemények bizony nemigen találhatók másutt, sehol a földkerekségen ...

1931. május 22., péntek, 6. old.

95