Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

tem lányt, szakácsnőt is, szobalányt is. Valamikor Londonba, Amszterdamba, Milánóba, Svájcba helyeztem el lányokat. De ma, ma az utcasöprőtől a miniszterig mindenki belekontárkodik az én mesterségembe. Régente ilyenkor, amikor a falusi lányok hazamentek, alig akadt lány a boltomban. Ma aznap, hogy beszüntetik a fűtést, ezer meg ezer helyről küldik el a lányt. Nincs „személyzet”, legföljebb „lány” van. Ma nincs „személyzeti szoba”, jó ha egy kis lyuk cselédszoba akad. Mi lesz velünk?

(A lányok sóhajtoznak, jobbra-balra dülöngélnek, váltogatják az ácsor- gásban elfáradt duzzadt, fájós lábukat. Egy öreges, fekete fejkendős szakácsnő a pad szélső sarkában elaludt a fülledt melegben. Félrebillent fejjel horkol. Vajon miről álmodik? Bontott libáról, nagy libamájról s olvasat- lan kockacukorról.)

1931. április 30., csütörtök, 6. old.

Budapest a cukrászok fővárosa!

Visszatérő zarándokok - Az édesipar keserű panaszai

A cukrász ipartestület huszonötéves fönnállása és ünnepélyes zászlószentelése alkalmából vagy száznyolcvan külföldi cukrász érkezett Budapestre. Valamennyi kék-fehér cukrász-szín szalagocskával díszített ezüst jelvényt hord kabátja hajtókájában. A jelvény két oroszlánt ábrázol, mely hatalmas, koronával ékített tortát emel. Németországból, Ausztriából, Lengyelországból, Csehországból s a megszállt területetkről jöttek ide cukrászok. Két olasz is van közöttük s egy párizsi. Berlinből ketten jelezték

94