Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1930
Vörös kakas... Beszélgetés Breuer Szilárddal, a nyugalomba vonult tűzoltóparancsnokkal - Fészázad tűzkrónikája- A „legszebb és legnagyobb” tüzek F ölkerestük Breuer Szilárd budapesti tűzoltó főparancsnokot, aki most, ötvenéves szolgálata után, nyugalomba vonul. Elbeszélgettünk vele életének gazdag tapasztalatairól. A főparancsnok 1881. április 13-án lépett a tűzoltóság szolgálatába. Kérdezzük tőle, hogy nem nyugtalanította-e annak idején a tizenhármas szám. Fejét rázza: a tűzoltók nem babonásak. De azért a beszélgetés során mégis megállapítjuk, hogy a tűznek - bizonyára merő véletlenségből — minő összefüggése van a tizenhármas számmal és a péntekkel. Pénteken égett le a pesti német színház, 13-án a régi Nemzeti Színház, s a Párizsi Áruház égésekor tizenhármán haltak meg. A főparancsnok mosolyog. Minden nevezetes tüzet látott, mely egy félszázadon előfordult Budapesten. Mi - hála az égnek - ma már nem is tudjuk, hogy micsoda volt a régi tűzveszély, a régi tűzriadalom. Néha olvasunk az újságokban tüzekről - tetőtü- zekről, kéménytüzekről — s nem is sejtjük, hogy minden alkalommal milyen veszedelemben forgunk, melyet a szervező erő, a gépek künnyűszerrel lebírnak. Breuer Szilárd sok vizet látott lefolyni a Dunán, és sok tüzet felcsapni az égig. Ezt mondja: — Hajdan a tűzoltóság kivonulása is regényesebb volt. Tűzoltótrombiták verték föl az éj csöndjét, lovak patái szikráztak az utcaköveken, csákányos, sisakos alakok rémlettek a homályban, létrák, kötelek. Ez a látvány magával 76
