Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Dedó

Egy délelőtt a kisdedek között - Vass József emléke, kormányzati munkája - Ezer és egy kérdés

B

udapesten nyolcvankilenc állami s községi óvoda van, és tizenkét felekezeti, de legalább kétszáznegyvenre volna szükség, csak azért, hogy a gondozatlan gyerekek felügyelet alatt legyenek. A Miskolci úton-amint a főváros illetékes osztályán megtudjuk-most van egy óvoda épülőben (hatvan-nyolcvan gyerek számára). Az újfajta óvodák inkább otthonok, ahol a gyermekek reggeltől estig ott lehetnek, csak este jönnek értük a szülők.

A tanév kezdetén meglátogatjuk a Mária Terézia téren levő mintaóvodát a Pedagógiai Szemináriumban. Vagy százhatvan gyerek van együtt.- A szombat vagy a hétfő - mondja az óvónő - a legkevésbé látogatott nap. -Miért?- Szombaton az anyák nem dolgoznak, s inkább otthon tartják gyermeküket. Hétfőn pedig a vasárnapi gyomorrontás miatt maradnak otthon a gyerekek.

Kert, verbénák, őszi rózsák, arany levelű fák, aztán a homok, a nagy homok, a játszótér. Éppen tízóraiznak.

Mindenki - kivétel nélkül - hoz magával valami jót. A szülők, a legszegényebbek is, példásan ellátják ilyen korban kisgyermekeiket.

Katóka vajas kenyeret tart tömzsi kacsójában, de ujjával szedegeti le a vajat, s a kenyeret otthagyja. Zolika, a cigányfiú fürt szőlőt szemelget. Ilonka lekváros kenyeret majszol. Mellette Mariska csak nézi a vajas kenyeret, de nem harap beléje. Egyszerre sírva fakad.- Mért sírsz?- Lekváros kenyeret akarok.

Az óvónő - helyes pedagógiai érzékkel - kimondja a salamoni ítéletet: Ilonka és Mariska megfelezik tízóraijukat.

Körkérdést intézünk hozzájuk:

61