Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

beszéd? Szalmaláng-udvariasság? Ne kicsinyeljük le az ilyen megnyilatkozásokat. Ez a két aranyos francia fiú a barátunk marad egy életre. Pár év múlva talán tanárok lesznek, talán képviselők, talán írók vagy újságírók, s hirdetni fogják igazunkat.

Hátul a fódélzeten ül Gérard miniszter, barna felöltőben, melynek gomblyukából a becsületrend tiszti gombja piroslik. „Haut commissaire du tourisme” A francia kabinet tagja. Egyetlen tollvonással hozzánk irányíthatja a világ turistáit.

Kalapját ledobta a hajópadra. Hajadonfőtt van, s fekete haját a dunai szél borzolja. Hús, varázsos szeptemberi éjszaka van. A Duna sötéten locsog. Ablakok lámpafénytől sárga keretei tűnedeznek el, amint halad a hajó. Fönn, a felhők ablakából kinéz a hold, sárgán.

Amikor - egy-egy pillanatra - nem mutatnak be neki valakit, és helyes udvariassággal magára hagyják - a benyomásainak, az érzéseinek, a gondolatainak - talán ezt gondolja:

— E kivilágított ablakok mögött mind magyarok laknak, más-más vágyakkal, más fájdalmakkal, mint a miéink. Ezek a hegyek bennük ősi emlékeket ébresztenek. Nekik ez a város az, ami nekem Párizs. Meg kell őket érteni.

Mindez pedig elegendő.

Most a hajó a Gellért-hegy mellett sétál. Fönn a kivilágított fellegvár tündököl.

— Mit érez, miniszter úr? - kérdezzük. - Keleten van-e vagy Nyugaton? Őszinte benyomását szeretnők tudni. Keleti városnak tartja-e Budapestet vagy nyugatinak?

— Sem keletinek - feleli - sem nyugatinak. Éppen ez az előnye és varázsa. Afféle nyugati városkánk nagyon sok van. Budapest azonban csak egy van a világon. Stílusa, természeti fekvése egyedülállóvá teszi. Állandóan azt érzem itt, hogy a Nyugat határbástyáján vagyok, a Nyugat végvárában. Aztán mást is érzek, egyre jobban.-Mit?

— Azt, hogy ide vissza fogok jönni. De nem hivatalosan. Mint magánember akarok ide visszatérni, s bejárom a hegyeket. Azokat ott, ni - és a Halászbástya felé mutat.

Mielőtt kiszállna a hajóból, odajön hozzánk, s francia szeretreméltósággal így szól:

— írjanak nekem, kérem. ígérjék meg, hogy írni fognak, okvetlenül.

Ezek a jegyzetek az idegenforgalom lélektanára óhajtanak rámutatni.

Gérard miniszter ma reggel Bécsbe repült. A bőröndjein kívül emlékeket, benyomásokat vitt magával, melyek nőni, érni, hatni fognak.

1930. szeptember 13., szombat, 9. old.

60