Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1930
Szeptemberi idill, olaszos gyermekzsivaj Budai séta A z iskolai év megkezdése előtt szemlélgetjük a gyerekeket, akik a Városmajor százados vadgesztenye-, szil- és nyárfái között játszanak az ősz üvegszerű fényében. Boldog zsivaj üti meg a fülünket már messziről: nem pesties lárma, hanem egyenesen olaszos. Sajnos nálunk vajmi kevés a játszótér, gyermekeink kőkalitkában nőnek, künn a szabadban is mérsékelniök kell jókedvüket, melyet később az élet úgyis „mérsékel”, néha túlságosan is. Itt azonban vidáman hancúroznak. Ez van a helyén. Homokmedencében megannyi pöttöm emberke kanalazza a gyémánto- san csillogó homokot kis vödröcskékbe. A lepörzsölt gyöpön nagyobbacska leányok kövekkel játszanak, kötélén ugrálnak, hogy „leadják” azokat az egy-két kilókat, amelyeket a nyaralás alatt verébtestecskéjükre szedtek. Tejeskocsik árulják a tejet, poharanként tizenkét fillérért, karika gurul, labda puffan, futókák rohannak. Mi ezen az őszön a divatos szenvedély? A sakk. Megolvastuk, pusztán itt a Városmajorban egymás hegyén-hátán tizenhét pádon sakkoznak, fiúk, leányok egyaránt, parányi és tekintélyes nagyságú sakktáblákon. Olyan a kép, mint egy sakkörben. A mérkőzőket kíváncsi közönség nézi, gyermek-kibicek, nyújtott nyakkal, összevont, szakértő szemölddel. (Egyik-másik kibic csóválja fejét, vagy forog a tengelye körül bosszúsan, de nem szól.) Ezen a pádon nagyobb fiúcskával egy csöpp, ötéves kisleány sakkozik. Mellette a játékkocsiban elhagyottan hever a szőke hajas babája. Feléje se néz.- Sakktehetség - szól az anyja.- Rossz anya lesz! - súgja oda nekünk egy másik asszony.-Miért? 55
