Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

- Mert nem törődik a bábujával. Az a leány, akiből igazi anya lesz, legalább tisztába tette volna közben, vagy csitította volna ...

Itt diákok, meglett férfiak, öregurak rakosgatják a bábukat.

Kisleányok énekelnek karban:

„Két kisleány sétálgat a hídon,

Táncolni szeretnének, úgy bizony.

Nyújtsd ide a kezedet,

Hadd táncoljak egyet-kettőt teveled,

Lallalla ...”

Erre párt választanak, s forognak.

Amott az „Erdő mellett...” szól.

„Tizenhárom ölet meg egy felet...”

Vajon sejtik-e, hogy ezzel az aradi vértanúkra céloznak, még ma is, 1930 őszén, egy játszótéren? (Ez a halhatalansága azoknak, kik egykor meghaltak értünk, őérettük.)

Nemsokára kezdődik az iskola. Utoljára még jól kijátsszák magukat.

Pici baba kiflicsücsköt majszolgat kocsijában. Szöszke totya leányka, mint a pelyhes libuska, járni tanul, pár lépést tesz, roppant büszkeséggel tekint fölfelé, aztán a földre bukik. Fiatal, fekete ruhás anya ül egy pad közepén, mellette két kisfiú, három- és négyéves. így jellemzi őket:- Az egyik kicsi, a másik pici.

Szomorú, szegény asszonyok beljebb, az árnyékos helyen üldögélnek elhagyott padokon, tűnődnek valamin. (Ki tudja, mi jár fejükben, ki tudja, mikor olvasunk róluk a hírrovat valamelyik szomorú rekeszében?)

Feltűnően sok itt a süketnéma, a közeli intézetből jöttek ide, mozgékony ujjaikkal társalognak, jelekkel! Köröttük a csönd szinte még nagyobb.

Mennyi szép, vidor gyermek. Mennyi csúf, csüggeteg, megőrölt, tilolt, elkoptatott felnőtt, ki csalódottan bámul a levegőbe.

Sváb dajkák, mintha holmi énekes színjátékból toppantak volna ki, csoportosan gyermekkocsikat tolnak, s mellettük egy-egy baka sétál.

A csősz - ez a szerepe - mogorva. Fülét sérti a zenebona. (Talán azon töpreng, hogy minek ide csősz, miután úgyis szabad a vásár.)

Agg anyókák esernyővel, ebben az édes-lanyha verőfényben.

Lassan gyulladoznak a lámpák. A kis kápolnában nyolcat harangoznak.

A gyermekek, mintegy vezényszóra, egyszerre eltűnnek, mint mesejátékokban az apró tündérkék. Egy durcás, maszatos, bőgő kisleányt maga után húz a pesztonkája.

Most más hangulat száll le a fák fölé. Megjelennek a szúnyogok, tücskök zenélnek. Munkás ballag haza fűrészével, szerszámaival a sötétedő ég alatt.

A játszótér olyan, mint a csata után.

56