Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

Téli rege

Augusztusi idill - Körséta a nyári vendéglőkben és uszodákban - Korcsolyát kérnek

„Sírt az ég egyik szemével ...” amint a költő mondja. Nem, mind a két szemével sírt: sötét fellegek koszorúzták az eget, hideg szél fújdogált, az emberek fáztak, előkeresték a naftalinból őszi ruhájukat, felöltőjüket, s esténként, anélkül, hogy be merték volna vallani maguknak, a kandallóra gondoltak.

Augusztus derekán egy szeszélyes, borongó, fanyar nyár után beköszöntött az ősz. Októberi hideg van. Ez az az időjárás, melyre októberben ezt mondjuk: „olyan enyhe, mint egy zord, hűvös augusztus.” Az ember- még a legprózaibb is - folyton hasonlatokkal él, a dolgokat, melyek körötte vannak, az érzéseket és gondolatokat, melyek benne lakoznak, mindig máshoz méri, mert önmagukban nem értheti meg, a természete általában az, hogy a jelenből a múltba és a jövőbe kalandozik. O az idő vándora.

Milyen a város, mely nyaralni, sütkérezni, lubickolni akarna, egy ilyen elkámpicsorodott nyári napon? Körsétát tettünk a városban és a vidékén.

Eleven gúnyként hat ránk a fagylaltosok táblája, mely hat-nyolc fagylaltot is fölsorol, s a különböző fölírások a boltok kirakatában: „jégbe hűtött málnaszörp, citromfröccs, üdítő italok.”

A fekete szemüveget is eltesszük pihenni. Inkább rózsaszínűt biggyesztünk arcunkra. De az ég még azon keresztül is szürke.

43