Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1930

áron, kereplő, nyakba való gyöngy (hatvan fillér), tréfás főzőkanalak, kacagtató, elmés fölírásokkal, papírkígyó, melyet „hűtlen kígyó”-nak neveznek, lenszőke, aranykoronás, rózsa-piros arcú hajasbaba (hetven fillér). Ezt is sokallják a vevők. Egy anya alkuszik. Csúnya a ruhája, adja ötven fillérért. A vásáros önérzetesen felel: „Ötvenért nincs babám”. A legdrágább áru nyolcvan fillér.

A közvitézek mustrálgatják a leányokat. Itt járnak-kelnek a koronaőrök is, a dali, szép, magas legények, akiket a Krisztinában igenes-eknek neveznek (egyenesek). Farkaskutya izgatottan, a fülét hegyezve vigyáz a pokoli zsivajban. Gyerekek bőgnek. Egy kisleány ordít, mert máris eltört a babája feje. Nyiszlett, ötvenéves koldus rimánkodik alamizsnáért, szóról-szóra így: „Szegény, árva, nyomorék: ide nézzenek, ilyen csontokon járunk”. (Többes számban, mint a fejedelmek.) Detektívek keringenek a sátrak között. Legalább húsz lépésről fölismerhetők. Fülöncsípnek egy árust, aki tilalmas portékát ad el. Az árus sopánkodik: „Még a húsz filléres papírsipka se kel.” Kisleány elcsen egy játékmozdonyt. Senki se veszi észre. Boldogan szorongatja. Viszi haza. Éjszaka azonban a mozdony óriásivá fog nőni képzeletében - mint a bűne - s azt fogja róla álmodni, hogy elgázolja.

A visongó lárma egyszerre elül. Mentőautó száguld, tülköl. Mi történt? Valaki a szomszédos ház harmadik emeletéről levetette magát, és szörnyet halt. Egy pillanatra fölocsúdnak a búcsúsok. Újra a jelenben vannak, a huszadik században. De aztán tovább zsibong a búcsú álomélete ...

1930. augusztus 12., kedd, 9. old.

42