Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Pesti utca K arácsony délelőttjén a Belvárosban ragyogó gépkocsik sora várako­zott a boltok előtt, csomagokkal megrakott férfíak-nők siettek ha­zafelé, ajándékot adók s ajándékot várók nézegették a pompás kirakatokat, tolongott a tömeg az utcán. Egyszerre a fényes úri vásárlók között feltűnt két falusi atyafi. Csomag nem volt kezükben, azt, amit vásároltak, mindjárt fel is húzták magukra a boltban. Egy-egy villámzáras kék, kötött ujjast vett magának mindegyik. Abban feszítettek. Minden három-négy lépésnél meg-megálltak, mutogatták egymásnak az új szerzeményt. Nyitogat- ták-csukogatták a zárát, tapogatták az anyagát, huzigálták lefelé egymáson és saját magukon a kötött ujjast. Úgy álltak ott, szétvetett lábbal, széttárt karral, sután mosolyogva, mint két nebuló az új vizsgaruhában. Nem győz­ték bámulni a tréfás ruhadarabot, nem győztek örülni neki. Egész bizonyos, hogy a sok szép és drága áru között, melyet ezen a délelőttön vásároltak em­berek, ez a két olcsó, gyári holmi okozta a legnagyobb örömet, keltette a legnagyobb izgalmat. Hát még majd otthon, a faluban. Egy esztendeig bizo­nyára erről fognak beszélni. Csudájára jár majd a fél falu. A telefonfülkében egy nő telefonoz, talpig feketében. Földig érő fekete gyászfátyol hull alá a kalapjáról. A ruhája, a fátyola redőiben, omlatag mozdulataiban, amint a telefonkagyló fölé hajol, annyi nemes fájdalom van, annyi jelentős szépség, hogy nézzük-nézzük, s nem tudunk elmenni a „szobor” közeléből. „Gyászruhás nő üvegbúra alatt.” Hogy el ne törjön, hogy valami sérülés ne érje, mint a régi, becses ereklyéket. Szeretnők óvatosan felemelni az egészet, hazavinni, egy sarokba állítani, hogy mindig láthassuk, bámulhassuk, mint valami rendkívüli művészi alkotást. Mit láttunk karácsony hetében a pesti utcán? Láttunk egy villamosban ablakra akasztott kék fátyolruhát libegni. Úgy táncolt, lebegett az a kék fátyolruha a ködös kocsiban, hogy szinte az egész utazóközönséget kábulatba ringatta. Olyan volt ez, mint régen a szín­394

Next

/
Thumbnails
Contents