Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

- Hány óra? - szól oda egy öregedő úr az utcán, a boltajtóban ácsorgó kereskedőhöz.-Tíz perccel múlt féltizenkettő — veti oda fürgén, szolgálatkészen egy előttük elsiető fiatal lány, karórájára pillantva.- Nem önt kérdeztem - mordul az öregúr a leánykára.

Az fülig vörösödik, nem tudja, sírjon-e, nevessen-e, komolyan pirítottak így rá, vagy tréfából. Végre is von egyet a vállán, és továbbmegy.

Az öregúr mosolyogva pillant utána.

Egy hároméves budapesti kisfiút angol születésű édesanyja először vitt át a csatornán. A tenger nagyon viharos volt, s az utasok egy része rosszul lett.

Megérkezésük után való másnap a londoni állatkertbe vitte el édesanyja a kisfiút. Az ökrendező fókák előtt a gyermek szánakozó arccal fordul édesanyjához:- Szegények - mondta - mindnyájan megkapták a tengeri betegséget. 1935. augusztus 15., csütörtök, 8. old.

Nyári körkép

H

irtelen zápor kerekedik. Fut, ki merre lát, kapuk, tornácok alá, egyszerre kiürül az utca. Csupán egy csinos, fiatal lány nem törődik a záporral. Könnyű nyári ruhácskájában, fehér cipellőben siet, siet fólszegett fejjel a csapó esőben. Bizonyára nagyon sürgős a dolga. Karcsú testéhez hozzátapad a selyemruha, fátyol-harisnyája a térdéig egyadta víz.

Most egy kapu alól kilép valaki ernyővel a kezében. Fiatal. Fején zerge- tollas, zöld kalap, széles vállához, derekához feszes vadászkabát simul, pettyes nyakkendője a legutolsó angol divat szerint van kötve a nyakán.

379