Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
Élőképek A z új nyári rendőregyenruha némi kis elevenséget hozott a pesti utca egyhangú szürkeségébe. Valósággal délszaki hangulatot keltett. Hiába, az új ruhának különös varázsa van. Nem csak a gyermek örül neki, meg a nő, de a hivatásánál fogva a legkomolyabb férfi is, a rendőr. Láttunk olyan rendőrt, aki az utcán menet, minden tükörablakban, minden kirakatban megnézte magát. Egy másik a kapu alá ment, ott vizsgálgatta, hogy fest az új ruhában. De azt is láttuk, amikor délben egy úr elhaladván a rendőr mellett, megfogta annak karján a szövetet, egy kicsit tapogatta, nézegette, s csak ennyit mondott elégedetten:-Jó. Kibújt belőle a szakmabeli. Nem bírta megállni, hogy meg ne vizsgálja az anyag minőségét. Megállapíthatjuk, hogy a rendőr új egyenruhájának örült a pesti utca. A nagymama nem adott málnát Jucikának, mert attól félt, hogy kiütéseket kap tőle. A hároméves kislány sírt, dühöngött. Végül fenyegetően csak ennyit mondott nagyanyjának:- Megállj, ha meghalsz, meglátod, milyen csúnya virágot viszek a sírodra. Láttunk egy urat a kávéházi tornácon, a szomszédos asztalnál, idegen nyelvű újságba merülve feketézni. Egyszerre nagyot sikítottunk, mert az úr laza inggallérjából egy fehér egérke bújt elő, a nyakára telepedett, s vakargatni kezdte apró elülső talpacskáival az orrocskáját. Az úr felénk fordult, szánakozva elmosolyodott, majd fogta az egérkét, s visszadugta az ingébe. Láttunk a társaskocsiban öt fekete szakállas urat. Ebben a szakálltalan, bajusztalan városban egyszerre öt szakállas úr került a kocsiba. Valamennyinek szép fekete szakálla volt, s egyik sem ismerte a másikat. Történnek néha ilyen véletlenek. 373
