Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
hőse. Életét kockáztatta azért, hogy nevének kezdőbetűi örökre megmaradjanak. A pápuáknál arról az emberről, aki valamely réven hírnévre tett szert, suttogva mondják a többiek, hogy „napjai meg vannak számlálva, nemsokára meg fog halni.” A dicsőségért, a hírért meg kell halni náluk. De hányán halnak meg nálunk is a puszta hírnévért és dicsőségért? R. J. bizonyára az életét kockáztatta érte. Egy páva rikoltoz kétségbeesetten a két betű fölött a magasban. Telefonozni szeretnénk a tűzoltóknak, hogy siessenek tolólétrákkal, s szedjék le onnan a szerencsétlent. A páva nyilván öngyilkosságot akar elkövetni. Lenn ugyanis a földön hűtlen társa mesebeli legyezőjét kitárva hegyesen illeg, mutogatja magát másoknak, kacérkodik. Egyáltalán nem törődik boldogtalan párjával. Ebből tragédia lesz, akárki meglássa. Páva-tragédia. Örök tragédiája embereknek és páváknak egyaránt itt a földön. Budán van egy kis vásárcsarnok. Nem nagy az egész, de - idők jele — egyre több és több fülke ürül ki benne teljesen, marad gazdátlanul, tátong áru és vásárló nélkül. Valamelyik délután arra jártunk. Vidám tánczene szűrődött ki az utcára a csarnok felől. Bementünk. Vevőt egyet se láttunk, de az egyik üres fülkében hanglemezeket forgattak, s a csarnok ifjabb népe a többi üres fülkében szakszerűen lejtette a divatos táncokat. Nem lehetetlen, hogy még táncmester is ügyelt a lépések helyességére. Arra gondoltunk, hogy külföldön az áruházakban zenével zsongítják a vevőket, hogy vásárlásra kapassák. Talán állandósítani lehetne itt is. Mindjárt több vásárló akadna, s egyszeriben kevesebb lenne az üres fülke. Utóbb Velencében Tizian képeiből rendeztek nagyszabású kiállítást, amelyet maga az olasz király nyitott meg. A világ minden képtárából ide hordták a legszebb Tizian képeket, hogy együtt láthassák őket azok, akikben minden ecsetvonása el nem múló örömöt s áhítatot kelt. A megnyitás napján vaskos, vadászkalapos nő lépett be férje karján a kiállításba. Ha már Velencében volt, látni akarta a nagy hírveréssel beharangozott kiállítást is. Megállt az egyik gyönyörű, világhíres Madonna kép előtt, egy kicsit mustrálta, majd bosszúsan, nagy hangon ezt mondta: 369
