Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

- Pénteken itt leszek megint! - ordítja búcsúzóul az ott maradó. - Kilenc óra tájban. Kilenctől tizenkettőig. El ne felejtsd. Jegyezd föl magadnak, je­gyezd föl magadnak. Sietve elővesszük becsavart töltőtollunkat, s gyorsan följegyezzük: „Péntek, kilenctől tizenkettőig.” Nehogy véletlenül ide találjunk jönni. A társaskocsiba egy úr száll be, leül, zsebéből könyvet vesz elő, olvasni kezd. A következő megállónál fiatal, villogó szemű nő lép a kocsiba, s viharosan az olvasó úrral szemközt levő padra telepszik. A nő egy kis ideig elmerülve néz maga elé, majd izegni-mozogni kezd, s egyszerre szó nélkül átnyúl szemközti szomszédjához, kiveszi kezéből a könyvet, és lapozgatni kezd benne. A könyvétől megfosztott úr ámulva pillant föl, majd összefonja karját, és mosolyog. Köröskörül a csodálkozás moraja hullámzik. A fiatal nő most hirtelen észbe kap, körülnéz, s fülig pirulva nyújtja vissza az idegen úrnak a könyvét.- Bocsánat, olyan szórakozott vagyok - hebegi -, egészen megfeledkez­tem róla, hogy hol vagyok. Bocsánatot kérek. — Kérem, nincs semmi baj — nyugtatja meg őt udvarias szomszédja. - Kész a bocsánat. De a nő, úgy látszik, nem bocsát meg saját magának, mert a legközelebbi megállónál sietve kiszáll a kocsiból. A Tabánt lebontották, a rozoga viskók helyén varázsszóra remek, szép kert támadt az eltakarított romokon. Úgyszólván napok alatt zöld bársonypázsit terült az egész Tabánra. Aki csak arra jár, elámul ezen a gyors változáson. Hallottuk, amint egy kislány teljes hittel magyarázta társnőjének, hogy a fű minden egyes szálát éjszakánként acélcsipesszel húzzák a munkások fölfelé, hogy jobban nőjön. A másik kislány csodálkozott, de elhitte. íme így keletkeznek a legendák. A technika csodaszázadában nincs az a képtelen­ség, ami hihető ne volna. Az utcán hallottuk. Egy fiatalember szembetalálkozik barátjával. - Mit csinálsz? - kérdi tőle. 366

Next

/
Thumbnails
Contents