Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Útépítők 1930-as évek

MNM Történeti Fényképtár

„ Budapest lármás város, a kelet kapujában van. Idegenek, akik először járnak itt, érzik is lüktető véralkatát, mindig megemlítik mozgékonyságát, hangosságát. Még éjszaka is... zúg és zörög, csenget és csilingel, morog és dörög, zakatol és csörömpöl... ”

Fiatal anya hármas gyerekkocsit tol a körúton. Három nefelejcsszemű, rózsás baba mosolyog a kocsiban. Olyan egyformán, mint általában az ikertestvérek szoktak lenni. Mindenki mosolyog, aki csak látja őket, s a járókelők - különösen a nők - közül minden harmadik-negyedik meg is áll, gügyög nekik, barátkozik velük. A kocsi alig tud előrehaladni. A fiatal anya végül is megsokallja a dolgot.- Nem értem - mondja csípősen két rajongó nőnek. - Önök mind megcsodálják az én hármas ikreimet. Irigyelnek érte. Minden idegen úgy mosolyog rájuk, mintha az övéi lennének. így felelőtlenül imádják, de ha arról lenne szó, hogy önöket érje egyszer ilyen bő istenáldás, tudom, meg lennének szeppenve. Én örülök nekik, de én vesződöm velük. Önök azonban csak örülni akarnának nekik, vesződni nem.

364