Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

- Hová mégy? - kérdezi egyik a társát.- A zsebpénzemért - felel a kérdezett.- Az anyádhoz?- Nem, az apámhoz.- A te szüleid is elváltak? - szól most közbe egy harmadik.

Az első zavartan nevet. Csak egy „ühüm”-mel felel.- A tieid is? - kérdezi most a kérdezőt egy harmadik.- Persze - vágja rá az kurtán.-Az enyéim is - mondja kis szünet után egy negyedik.

Szegény gyerekek. A szívünk összefacsarodik. Milyen gyámoltalanok, milyen árvák.

Éjjel van. Az elhagyott budai alagútban egy férfi tűnik föl. Magas. Legalább százkilencven centiméter. Sötétszőke bajuszt, szép szakállt visel, lábán sárga csizma, bőrnadrág, hatalmas vállán puska, fején zergetollas, zöld vadászkalap. Lassan, méltóságosan, de könnyedén lép be, s mellette fényes szőrű vizslája teljesen átvette gazdája járásának nemes ütemét. Az egész kép olyan, mintha századok mélyéből lépett volna elő. Nagy spanyol és holland festők festettek valamikor ilyen remek ember- és állatpéldányokat. Klasszikus kép. Egészen időszerűtlen a mai ideges, satnyult, benzines korban. Talán ezért is jár éjjel ez az úr, mert érzi, hogy nem illik bele a mai élet keretébe. A természettudomány alapjain állunk, csodákban nem hiszünk, de ha most kiderülne, hogy az, akit látunk, századokkal ezelőtt élt, s most a sírból jár föl éjfelenként, egy csöppet se csodálkoznánk.

Budapest lármás város, a kelet kapujában van. Idegenek, akik először járnak itt, érzik is lüktető véralkatát, mindig megemlítik mozgékonyságát, hangosságát. Még éjszaka is mindig zúg és zörög, csenget és csilingel, morog és dörög, zakatol és csörömpöl, s ha egyéb nem, kapukulcs csikordul, vagy óra ver a közelben, a távolban. A napokban azonban különös élményünk volt. Délben, amikor a város legforgalmasabb pontján jártunk, egyszerre néhány percre minden zaj elült. Teljes némaság borult erre a nagy, milliós városra. Nem tartott sokáig, csak mint amikor nagy, zajos társaságban egyszerre csönd lesz. „Angyal röpült át a szobán” - mondják ilyenkor.

Talán angyal röpült át Budapest utcáin is, attól támadt ez az ünnepélyes, néma csönd arra a néhány pillanatra.

363