Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
Legalább huszonöt esztendeje nem láttunk ilyen öltözéket, legfólebb színpadon. Láttunk a Duna-parton, felfordított, gazdátlan csónak tetején fiatal párt andalogni, mint a jó végződésű mozidarabokban szokás. Láttuk a külvárosban a következő felírást: „Itt egész nap five o clock tea kapható.” Láttunk egy fiatalembert, aki hetykén lépegetett, s közben egy orsó cérnát húzott maga után, észrevétlenül. A cérna csak gombolyodott lefelé, és csodálatosképpen nem szakadt el. Egy dévaj fiatal lány a lábával egyre rúgta utána. Láttunk egy hároméves kisfiút, aki éjfél után egy órakor dülöngélő részeg embert vezetett kézenfogva a Vilmos császár úton. Agyerek tökéletesen éber volt és kis görbe lábaival biztos, kemény léptekkel mérte az éjszakai utat. Talán egész Angyalföldig vagy Újpestig is bandukolhattak így együtt. Azt tartják, hogy a részeg emberre angyal vigyáz. Ezúttal a kisgyerek vigyázott a részeg emberre. Az angyal bizonyára a gyermeknek viselte gondját. Láttunk egy földszinti lakás ablakában pipázó öregurat. Levelet tartott a kezében. A levél kifelé volt fordítva, s futtában ezt a megszólítást olvastuk le róla: „Kedves édesapám.” Reggel, amikor arra mentünk, az öregúr a levelet olvasgatta, s este, amikor ismét arra vitt utunk, az öregúr még mindig az ablakban pipázott, s a levelet még egyre a kezében tartotta. Vajon hányszor olvashatta el napközben? ... 1935. április 6., szombat, 6. old. Élőképek A villamosszíjakba diákgyerekek kapaszkodnak. Kamaszok. Tizenöttizenhat évesek. Szeplősek, soványak, hosszú karúak, vigyorgok, mamlaszok. Hangjuk rekedten éles, hol mély, hol magas, mint ebben a korban lenni szokott. 362
