Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

- Négy hét múltán az egész fogpépet hazahoztad? - hüledezett a gondos édesanya. - De hisz ez borzasztó.- Igen, mert én nem csalok - pattogott a kisfiú önérzetesen. - A többiek mind kinyomták az ablakon, de én hazahoztam az egészet. Még fel se bontottam.

Öreg utcaseprő sok-sok éve járkál nyírfasöprűjével mindig ugyanazon a környéken, Budán. Itt zajlik le az ő élete. Minden házat, minden kapualjat ismer, mint hajdan a falujában. Ütemes, lassú mozdulattal jár a karja, akár az óra ingája. Egyszerre megáll, abbahagyja a munkát, elmosolyodik bajusza alatt. Egy földszintes ház elé ér, s annak a virágos ablakait nézi sokáig nagy szeretettel.

— Ezek az én legszebb ablakaim - mutat fel büszkén. — Egy utcaseprőnek sincsenek ilyen szép ablakai, de talán egész Budapesten sincsenek ilyen szép ablakok, mint ezek. Itt aztán érdemes az utcát söpörni.

— A magáéi ezek az ablakok? - csodálkozunk.

— Az enyimek hát, mert én söprők itten - feleli.

— És ki lakik abban a lakásban? - kérdezzük.

— Hát azt bizony nem tudom, kérem szépen — feleli tisztességtudóan. - Bizonyára valami szép, fiatal kiasasszony ...

1935. március 1., péntek, 6. old.

Élőképek

V

ékonyka fiatalasszony ici-pici kisleánykát visz a karján. Az asszony is kicsi, hitványka, olyan, amilyent valamikor asszonynak sem igen gondolt volna senki, de még arra valónak sem. A kisbaba apró gombostűfejével is olyan valószerűtlenül pirinyó, hogy inkább játékbabának tetszik, mint elevennek. Csöpp fejét kissé oldalt billenti, mint amikor a játékbábu nya356