Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
nak ezek itt tavaszig várni, amíg egy perecet vagy egy léggömböt eladhatnak? Fejcsóválva megyünk befelé a könyvtárba. Egy jó óra múltán azonban megváltozott világ fogad bennünket. Közben kisütött a déli verőfény, és bearanyozta az egész Múzeum-kertet. A kopasz fákra arany csörgött, s ettől, „mint a mesében”, fóléledtek halotti álmukból. Már nem látszottak csontvázaknak. A lucskos kavicsot egy-kettőre felcsókolta a napfény s egy kis enyhe, tavaszias szellő. A kertben pedig egész gyermekkocsi-tábor ütött tanyát. Pufók, piros alvó babák, tipegő, pöttöm emberkék, futkosó apróságok népesítették be, tették hangossá az egész környéket. Hamarosan elkeltek a léggömbök, a gumimalacok, a perecek, kiürültek a tejesüvegecskék, s a fényképész alig győzte a munkát. Csak a napsugár sütött ki egy-két órára, és csodát művelt. Élet, mozgás, fény, öröm fakadt a nyomán. Feltűnően takaros, karcsú dáma, szorosan összefogott nemesszőrme bundában libeg végig egyik belvárosi mellékutcán. Hullámos szőke haján már divatos, csónak formájú szalmakalap ül. Első pillantásra olyan, mint a diadalmas szépség és gazdagság megelevenedett képe. Egyik boltból süldőlány szalad ki kurta szoknyában, kalap, kabát nélkül, s ámuló szemmel tekint föl a gyönyörű jelenségre. Most a hölgy a csaknem üres utcában egyedül érezvén magát, mélyet, fájdalmasan sóhajt:-Jaj, édes Istenem, segíts - mondja. A kislány álla csaknem leesik. Hogyan, hát lehetséges az, hogy ilyen szép és divatos nő szenved? Hát az is lehet ilyen szomorú, elégedetlen és kétség- beesett? Nem érti. A világ rendjét érzi fólborulni ettől a sóhajtástól. Ezt mégse hitte volna. Rokkant koldus ül az utcasarkon, s mikor a finom, selyemszőrű kutyuska eltipeg mellette, futólag megsimogatja. A kutya gazdája - idős hölgy - rémülten rántja meg a pórázt a nem kívánatos simogatásra, mint ahogyan kényes gyerekeket ciháinak el idegenek érintésétől. Ja, az utca veszedelmes hely, ott még az is megeshetik, hogy az ember kutyáját egy rokkant koldus megsimogatja ... 1935. február 21., szerda, 8. old. 354
