Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Az utcasarkon télen-nyáron, hőben-hóban ott áll a kis zsámoly mellett a cipőtisztító ember. Naponta többször elhaladunk mellette. Régi ismerősünk, látásból. Mindig megemeli a kalapját, udvariasan, de nem alázatosan üdvözöl bennünket. Úgy, mint egyik mesterember a másikat. Az apró cipő- tisztító zsámoly ott van mellette, de - bevalljuk - hosszú évek során még egyszer sem láttuk, hogy bárkinek a cipőjét is tisztította volna. Valahányszor láttuk őt, mindig komoly aggodalmaink voltak életmódját, sorsát illetően. Vajon miből is él ez az ember, tanakodtunk magunkban. Gyakran kísértésbe jöttünk, hogy valami kisebb összeggel segítségére legyünk, de ettől mindig visszatartott önérzetesen baráti köszöntése. Végre ma nagy kő esett le a szívünkről. Láttuk a cipőtisztítót cipőt tisztítani. Nem tréfálunk. Ott ült a ládáján, előtte a kis zsámolyon egy férfiláb feszengett, egy fiatalember lába, ő pedig dörzsölte, fényezte elmerülve buzgó munkájában. Amikor elhaladtunk mellette, egy pillanatra abbahagyta a kefélést, kissé felemelkedett, s kalapját megemelve köszöntött bennünket. Első az udvariasság. Mi is mélyen megemeltük előtte kalapunkat ...

1935. január 31., csütörtök, 6. old.

Pesti utca

A Múzeum-kert ködös, februári délelőttön lucskos kavicsaival, ma- dártalan csontváz-faágaival olyan, mintha magának a barátságtalan, egészségtelen, gonosz februárnak a jelképe volna. Fázósan sietünk keresztül rajta, hogy ne is igen lássuk így. Elszomorít bennünket. Alig néhány ember lézeng itt, de amint közelebbről megnézzük őket, elcsodálkozunk. Mi ez? Pereces ember ilyenkor? Egy másik léggömböket árul. Piros és kék, fázós léggömböket. A lépcsősor alján utcai fényképész topog gépe mögött, a hidegben egy asszony tejet árul kiskocsiján, egy másik asszony egész halom most divatos gumimalacot cipel felfűzve a vállán. Nem értjük. Az ő vásárlóik a gyerekek. Azokra pedig még várhatnak jónéhány hétig. Csak nem akar353