Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1935
hogy érzi magát. A haldokló ezt mondta: „Jól”. Halála előtt egy fél órával, amikor utolszor szólalt meg, ez volt a válasza: „Nagyon jól.” Napszálltakor megérkezik az elhagyott falusi fogadóba egy vándor. A foga- dósné meg a leánya észreveszik, hogy pénz van nála, s éjszaka meggyilkolják őt, pénzét elrabolják. Másnap az áldozat írásaiból kiderül, hogy az ismeretlen nem más, mint a fogadósné húsz évvel ezelőtt világgá ment fia, aki éppen az anyjához iparkodott, hogy megtakarított pénzét ajándékul adja neki. Erre a fogadósné - gyermekgyilkos - s leánya - a testvérgyilkos - eldobja a véres pénzt, kétségbeesésében öngyilkosságot követ el. A dráma oly kerek és tömör, mint Oedipus-é, vagy Elektráé. Most történt meg Szerbiában, Béla Crkva község mellett. Egy napihírben olvastam. A mai drámaírók limonádé-történetekkel szórakoztatnak bennünket, s nem hajlandók tanulni az élettől. Igaz, az élet se tanul tőlük. Szemben velünk egy foltozó varga lakik. Púpos háttal görnyed kis zsámolyán, már kora reggel, amikor fölkelek, és kalapál, szögecsel késő éjszaka is, amikor már feküdni térek. Emeleti ablakomból évek óta figyelem ezt a néma, megható idillt, a szorgalom igénytelen hőskölteményét. Lámpája fénykörében ott mozog a keze, borzas, barna feje, figyelő homloka, s családja, sovány felesége, apró gyermekei, ősz édesanyja lekuporodnak köréje a földre, nézik a családfönntartót, a férfit, a munkát, mely oly keserves és verejtékes, s mégis oly játékos és szórakoztató. Krisztus előtt öt-hatezer évvel a görög vargák épp így dolgozhattak műhelyükben. Néha, amikor elkészül egy-egy cipő, kézről-kézre adogatják, bámulják, aztán kenyeret esznek, tejet isznak mindnyájan. Ilyenkor valami még ősibb hangulat lebeg át a szűk, szegényes szobán: a biblia hangulata. Egy asszony a vendéglőben virágot árul. Rátekintünk. Az asszony hervadt. Rátekintünk virágjára. Az is hervadt. De aztán rátekintünk kislányára, aki karjába csimpaszkodva kíséri anyját. Ennek az arca rózsa és liliom, szeme nefelejcs. Mindenki vesz egy-egy csokrot. A hervadt asszony csakhamar túlad hervadt virágjain. O szépség, te világhatalom. 1935. január 16., szerda, 8. old. Kosztolányi Dezső 347
