Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Édes kis pufók kölyök megy kemény, katonás léptekkel az utcán, tíz-tizen­egy éves lehet. Kurta nadrágot, zöld cserkészzubbonyt, árvalányhajas cser­készkalapot visel. Szeme fénylik az okosságtól és eleven kedvességtől, arca fénylik a jóltápláltságtól és a gondos mosdástól. Az egész fiúcska olyan, mint egy egészséges, harsogva-mosolygó pirosas alma. Szinte kedve lenne az embernek beleharapni. Egy szemközt jövő hölgy már messziről elmosolyodik a láttán. Most, amikor elébe ér, szó nélkül elkapja a fiúcska fejét, s egy cuppanós csókot nyom rózsaszín arcocskájára. A meglepődött gyerek morcos férfiassággal tekint az idegen hölgyre. Nem nagyon tetszik neki ez a kis­fiúnak szóló önkéntelen elragadtatás. De ő jólnevelt gyerek. Cserkész. Egy szót se szól, tenyerével megdörzsöli arcát, majd ugyanannak a mozdu­latnak folytatásaképpen cserkészköszöntéssel feltartja két ujját, és komoran továbblépeget. Egy-két nap még, és itt a karácsony. A szokatlanul enyhe, tavaszias időjárás szinte el is felejteti ezt velünk. Újra meg újra eszünkbe kell idéznünk, mert a levegőben semmi sincs, ami közölné ezt érzékeinkkel, az elmúlt karácso­nyi ünnepek emlékérzetét idézve. A gyerekek, a kicsik azonban talán erről a karácsonyról fognak mindig álmodni, ilyen karácsonyt fognak várni egész életükben, amikor langyos délidőn órák hosszat ácsoroghattak a tündér­kirakatok előtt, arany- és ezüst-csillagok záporozását, fehér, szárnyas angya­lok tündöklését bámulva. Ebben az évben ők fenékig kiüríthetik a karácso­nyi fényességek örömét. Máskor fázós ujjheggyel, dermedt lábbal topogtak egy-két percig a kivilágírott üvegablakok előtt. Az idén jól szemébe nézhet­nek minden efféle gyönyörűségnek. Délidőn vagy délután, amikor az isko­lából kijönnek, vagy sétáltatják őket, valóságos csődület támad a cukros­boltok előtt. Ok a fényes kirakatokat bámulják végeérhetetlenül, a felnőt­tek meg őket, az ő örömüket. Némely utcán alig lehet keresztülvergődni a csoportosulásban. Még a kocsiforgalom is megakad ... 1934. december 21., péntek, 4. old. 340

Next

/
Thumbnails
Contents