Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
Édes kis pufók kölyök megy kemény, katonás léptekkel az utcán, tíz-tizenegy éves lehet. Kurta nadrágot, zöld cserkészzubbonyt, árvalányhajas cserkészkalapot visel. Szeme fénylik az okosságtól és eleven kedvességtől, arca fénylik a jóltápláltságtól és a gondos mosdástól. Az egész fiúcska olyan, mint egy egészséges, harsogva-mosolygó pirosas alma. Szinte kedve lenne az embernek beleharapni. Egy szemközt jövő hölgy már messziről elmosolyodik a láttán. Most, amikor elébe ér, szó nélkül elkapja a fiúcska fejét, s egy cuppanós csókot nyom rózsaszín arcocskájára. A meglepődött gyerek morcos férfiassággal tekint az idegen hölgyre. Nem nagyon tetszik neki ez a kisfiúnak szóló önkéntelen elragadtatás. De ő jólnevelt gyerek. Cserkész. Egy szót se szól, tenyerével megdörzsöli arcát, majd ugyanannak a mozdulatnak folytatásaképpen cserkészköszöntéssel feltartja két ujját, és komoran továbblépeget. Egy-két nap még, és itt a karácsony. A szokatlanul enyhe, tavaszias időjárás szinte el is felejteti ezt velünk. Újra meg újra eszünkbe kell idéznünk, mert a levegőben semmi sincs, ami közölné ezt érzékeinkkel, az elmúlt karácsonyi ünnepek emlékérzetét idézve. A gyerekek, a kicsik azonban talán erről a karácsonyról fognak mindig álmodni, ilyen karácsonyt fognak várni egész életükben, amikor langyos délidőn órák hosszat ácsoroghattak a tündérkirakatok előtt, arany- és ezüst-csillagok záporozását, fehér, szárnyas angyalok tündöklését bámulva. Ebben az évben ők fenékig kiüríthetik a karácsonyi fényességek örömét. Máskor fázós ujjheggyel, dermedt lábbal topogtak egy-két percig a kivilágírott üvegablakok előtt. Az idén jól szemébe nézhetnek minden efféle gyönyörűségnek. Délidőn vagy délután, amikor az iskolából kijönnek, vagy sétáltatják őket, valóságos csődület támad a cukrosboltok előtt. Ok a fényes kirakatokat bámulják végeérhetetlenül, a felnőttek meg őket, az ő örömüket. Némely utcán alig lehet keresztülvergődni a csoportosulásban. Még a kocsiforgalom is megakad ... 1934. december 21., péntek, 4. old. 340