Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Az inasgyerek nincs sehol. Első rémületében nyilván a kerékpáros után szaladt, hogy visszahozza. Sorstársat keresett a bajban. Pedig a kerékpáros nem tehetett róla. Véletlen baleset történt. Az emberek is ott álltak, s azon vitatkoztak, hogy ki a „hibás”. Senkinek se jutott eszébe, hogy felszedje az árut, hogy rendbe rakja és mentse, ami menthető - a két eltört palackon kívül alig történt nagyobb kár —, csupán a négyesztendős fiúcska volt az, aki még meg nem rontott ösztönét követve szedegetni kezdte a papírosburkából kihullott rózsaszínű szappanokat, barna kávészemeket.

Az anyja azonban haragosan rászólt. - Nem teszed le azonnal! Mindjárt odaadlak a rendőrnek.

A kisfiú rémülten csapta le a földre a felszedett holmit. Szemében valami érthetetlen ijedelem lángolt fel. Sehogy sem értette ezeket a nagyokat, akik valami romboló indulattól vezéreltetve mindenáron bűnöst és hibást kerestek, s közben megfeledkeztek a józanságról, veszendőbe hagyták menni a sok drága árut.

A kifolyt lé közben eláztatta a papírzacskókat is, s a szép, fehér porcukor, a sárgás búzadara, a csokoládé meg a szappan egy latyakká változott.

Kávéházban ötven év körüli úr az újságokat kéri. Az újságosfiú elébe rakja valamennyit. Napilapokat, hetilapokat, külföldi folyóiratokat. Egész heggyel. A vendég elégedetten kavargatja kávéját. Készül a hosszú délutáni újságolvasásra. Zsebébe nyúl, zsebkendőjét is előhúzza, hogy majd megtörölje vele szemüvegét, de arca bosszússá változik. Odahaza felejtette. Nem hozta el magával. Hiába keresgél, nincs sehol. Vége az egész előre elképzelt szórakozásnak. Egyetlen betűt se tud elolvasni a pápaszeme nélkül. Dühösen csapja össze a már kiteregetett újságot.

Egy pincér azonban - a sehol másutt fel nem lelhető, tehetséges magyar pincérek egyike - hozzálép, kiveszi zsebéből saját szemüvegét, és leteszi a vendég elé.

— Tessék parancsolni - mondja.

A vendég csodálkozva pillant a pincérre.

— Az én szemüvegem? — kérdi.

— Nem, nagyságos úr, az enyém.

— De hát mit csináljak én az ön szemüvegével? Az nekem nem jó - mondja az úr.

— Tessék csak nyugodtan használni - nyugtatja mega pincér. - Körülbelül egykorúak vagyunk. Eddig még minden vendégünknek jó volt.

338