Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Tízéves fiúcska tisztességtudóan megáll a sarki újság- és füzeteskönyv árusító asszony előtt.

Kinyitja kis markát, és így szól:- Kérek egy könyvet tíz fillérért. De izgalmasat.

Az asszony - vastag, mint valami banyakemence - nehezen mozdul meg sok göncében, de végül előkotorász egy vastag, papírkötésű könyvet, s akisfiúnak adja. Tíz fillérért.- Mennyi hiányzik belőle? - kérdi a fiúcska.- Csak harminckét oldal az elején, meg vagy három a közepe felé. De azért meg lehet érteni. Nagyon izgalmas. Én is olvastam.- Meg lehet érteni - biztatja magát a gyermek. - Nagyon szépen köszönöm - és boldogan siet el olcsó pénzen vett kincsével.

1934. december /., szombat, 6. old.

Pesti utca

S

zegényes ruhájú, sovány fiatalasszony félénken megszólít az utcán egy tigrisbőr-bundás, divatosan öltözött hölgyet. Hozzáhajol, és suttogva, szemérmesen kérdi tőle:- Kérem szépen, tessék szíves lenni megmondani, hol van itt a környéken egy zálogház?- Zálogház? - harsogja vissza olyan hangon a hölgy, hogy a közelben járók

mind fölfigyelnek.— Zálogház?-nézelődikkörül.-Azt igazán nem tudom, kedvesem. Honnan tudnám? - mondja, és továbblibben.

A szegény, szomorú asszonyka ott marad tájékozatlanul az utca közepén. Úgy érzi, most már az egész utca tudja, hogy ő hová igyekezett, és mindenki tudomást szerzett az ő szégyellnivaló, nagy szegénységéről. Lehajtja fejét,

és befordul a legközelebbi mellékutcán. Másik városrészbe siet. Ott talán észrevétlenül bejuthat egyikbe.

339