Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Körkép T etszetős, árnyas kávéházi tornác-kert Budán. Virágokkal, zöld lom­bokkal sűrűn be van futtatva, s hogy még teljesebb legyen a falusias hangulat, köröskörül apró, zöldre festett rácsos lugasok sorakoznak. Min­den lugas közepén asztalka, négy székkel, valamennyi szék el van foglalva, férfiak-nők ülnek rajta vegyest, és határtalan buzgalommal bridzselnek, délután hosszat. A férfiak a nagy melegben otthonosan ingujjra is vetkőz­nek. Kívül pedig, a tornác egyik sarkában két lefelé fordított üres hordó kö­rül négy-négy mezítlábas-szurtos nyolc-tízesztendős utcagyerek álldogál, és kipirult arccal, égő füllel állva „üti a blattot” a pincértől ajándékba kapott mocskos, elhasznált bridzs-kártyával.- Licit - halljuk a gyerekektől - bell, manche, robber, bubi, kör. - A figu­rát mindig takarni kell - kiáltja egyik gyerek a másiknak-akárcsak odabenn az asztaloknál. A kisgyermekek heteken át a rácson belesve megtanulták a bridzs játék minden szabályát, s most valamennyien kitűnően játszanak. Ha odabenn valamelyik asztalnál hiányzik a negyedik, bátran beszólít­hatnának egyet a hordók mellől. A társaskocsi megállójánál fimon külsejű, fehér hajú hölgy várakozik. A kocsi sokáig nem jön, s a hölgy idegesen topog, járkál a megálló-oszlop körül. Látszik, hogy nagyon sietne. Mivel a kocsi még egyre késik, izgal­mában kissé elébe megy. A kocsivezető azonban, miután közvetlenül a megálló előtt nem látott senkit, nem állt meg, hanem gyors iramban továbbrohant a legközelebbi megálló felé. A hölgy ott maradt sietségével, izgalmával, türelmetlenségével, s egy pil­lanatig elképedve néz a kocsi után. Szája szinte sírásra görbéd, annyira meg­feledkezik magáról ettől a nem várt faképnél hagyástól, hogy hirtelen kia­bálni, toporzékolni kezd, öklét rázza a kocsi után, valóságos könnyeket sír. Roppantul nevetséges látvány. Egy kisleány ámuló-fölényes mosollyal nézi. Ezt ő nem képzelte. A finom, fehér hajú úrihölgyek, a nagyok, az elő­kelőek is tudnak néha olyanok lenni, mint a rossz, dühös gyerekek? Hát ak­kor miért parancsolgatnak ők a gyerekeknek? Miért hencegnek? 303

Next

/
Thumbnails
Contents