Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

és más helyre, más és más légkörre emlékeztetnek. Van Budapestnek párizsi, londoni, berlini, bécsi, konstantinápolyi részlete is, s ha az árnyalatokat nagyon firtatjuk, sok más nagyváros és kisváros légkörére bukkanunk egy-egy tér vagy utcarészletnél, s van egy kedves, mulatságos utcája a II. kerületben, ahol pontosan megtaláljuk a vidéki magyar kisvárost.

Ez az utca a Petrezselyem utca. (A címe is milyen vidékies.) Mindössze negyven lépés hosszúságú zsákutcácska, s bogárhátú, apró házacskáival, zöld zsalugátereivel, kiskapuival és kiskertjeivel hű képét adja a magyar vidéknek. Olyan ez az utcácska, mint valami „mintautca”. Annak idején, az 1896-os világkiállításon a magyar falvakat mutatták be ilyen „mintában”. Akinek nincs módjában vidékre utazni, itt hamisítatlan magyar levegőt szívhat, s ajánljuk az idegenvezetőknek, hogy mutassák meg a külföldieknek is. Bizonyára nagyon tetszik majd nekik.

1934. április 24., kedd, 6. old.

Körkép és korkép

E

gyik utcai fülkében egy férfi telefonoz. Miután elvégezte a beszélgetést, nyugodtan helyére teszi a kagylót, és ki akar jönni a telefon- fülkéből. Igen ám, csakhogy nem lehet. Az üvegajtó megmakacsodott, bezárult. Nem képes kinyitni és ott hápog, kapkod levegő után, mint szárazra dobott hal. Kétségbeesetten próbálja feszíteni az ajtót, de az nem enged. Csapdába került. Elhagyatott könyék, nem sok járókelő sétál arra, de azért néhányan mégis összeverődnek, és próbálják kiszabadítani a kénytelen foglyot szorult helyzetéből. Az ajtó nem enged.

Közben valaki - nyilván ismerős - elszaladt a fogoly feleségéért, hogy értesítse a „szerencsétlenség”-ről. Az asszony dúltan-ziláltan rohan az esemény színhelyére, s ki tudja miféle gyermekkori rossz emlék hatása alatt, valósággal idegrohamban, sírva, zokogva döngeti a bezárt ajtót. Már a gyerekek is ott jajgatnak körülötte. A drága, vastag üveget senki se meri betörni. Mi lenne, ha meg kellene fizetni a kárt? A fogoly kiabál, integet, de egyet298