Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Egyik budai temetőben egy fejfán gyászfátyol leng. Amikor közelebb megyünk, látjuk, hogy nem csak fátyol, hanem egy egész női gyászkalap, fátyollal együtt, fekete bodor-selyemből. Petőfi verse jut eszünkbe:

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd”. Lehet, hogy annak, aki a fátyolt a sírra tette, szintén Petőfi verse járt az eszében.

Egy ferencvárosi kis bádogosműhely ablakán cédula, rajta a következő fölírás:

„A világ legpraktikusabb találmánya, eladó. Érdeklődni lehet a házfelügyelőnél, vagy a bádogosműhelyben”.

Próbáltunk érdeklődni a házfelügyelőnél s a bádogosműhelyben is, de - úgy látszik -, nem sok bizalmat kelthettünk, mert nem voltak hajlandók semmiféle fólvilágosítással szolgálni nekünk. Kár. Megeshetik, hogy a „világ legpraktikusabb találmánya” eladatlan marad.

A számtan és természettan kitűnő tanárját semmi szín alatt nem lehetett rávenni arra, hogy moziba menjen. Konokul ellenállt minden olyan kísérletnek, mely ilyen „méltatlan” helyre akarta csábítani. Nem volt hajlandó bemenni az „ellenség” utcájába.

Egy ízben azonban vidéki vendégei kedvéért mégiscsak bevonult egy mozgóképszínházba.

Fölvételeket mutattak be itt a világ minden tájáról. Látni lehetett az olasz tavakat, a Niagara zuhatagot, a Mount Everest hófódte csúcsait, repülőgépgyakorlatokat és hajósüllyedést, Hollywood legkarcsúbb bokájú tündéreit, s közben holmi jelentéktelen társadalmi színművet is, a világ leghíresebb mozicsillagával a főszerepben.

Néhány tanártársa, aki véletlenül szintén jelen volt a moziban, az előadás végén megkérdezte a tanárt, hogy miután végre egyszer mégiscsak elszánta magát arra, hogy moziba megy, mondaná meg, mi tetszett neki legjobban az egész előadásban.

A tanár összemorcolta szemöldökét, néhány pillanatig gondolkodott, majd megállapító hangon ezt mondta:

A főhős jelleme ...-i.

1934. március 30., péntek, 5. old.

290