Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Körkép

K

ülföldiek tömege lepte el Budapestet. Az utcán mindenfelé idegen szót lehet hallani. Budapest népe valósággal minden egyes külföldit számon tartott, és külön-külön elkényeztetett. Láttunk egy négyéves kisfiút, aki anyja kezéből a Mátyás-templom előtt ácsorgó gépkocsitáborhoz futott és ezzel a felkiáltással: „külföldi, külföldi”, sorra simogatta az ott várakozó fényes kocsikat. Édesanyja alig tudta kihalászni a csöppséget a kerekek közül.

A társaskocsi zsúfolásig megtelt. Egy állomáson még néhányan fölszállanak, köztük egy karcsú termetű, fehérhajú, bánatos arcú hölgy is.

Egy úr- talán édesanyjára gondolva - tisztelettel fölugrik, s átadja helyét a fáradtnak látszó, fehér hajú hölgynek. Az mélabús mosollyal megköszöni a szívességet, s az üres hellyel nyomban megkínálja mellette ácsorgó férjét. Az esetlen, vaskos férfi habozás nélkül letottyan az üres helyre.

A hölgy elpirul, szégyenkezik. Lesüti szemét. Most még egy úr fölugrik, s helyet kínál a nőnek. Az még jobban elvörösödik és néma fejbólintással leül. A kocsiban levők érzik, hogy itt valami nincs rendben. A hölgy korán megőszült haja s ez a kis jelenet mintha a családi élet egész drámájáról leb- bentette volna föl egy pillanatra a függönyt. A férfiak fejüket csóválják. A nők sóhajtoznak.

A fogorvosnál, a homályos várószobában üldögélnek a fogbetegek. Álmosító, esős délután van, s a zsibbadt csöndben jobbra-balra billen az ülők feje. Csaknem elalszanak a várakozás unalmában. Egyik-másik időnként fölszisszen a fájdalomtól. Némelyik dagadozó arcát tapogatja. Van, aki odvas fogából kapirgálja ki a vattát. Mindenkinek fáj a foga, esik az eső, mindenki mélabús, s a halálra gondol.

Egyszerre egy fiatal lány a sarokban kis táskájából zörgő papírzacskót szed elő, s a néma csöndben hirtelen, tüntető hangossággal cukrot kezd ropogtatni. Szinte harsog fiatal foga közt a kemény selyemcukor.

291