Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Mit láttunk a márciusi ünnepen a pesti utcán?

Láttuk a piros-fehér-zöld meghitt, édes színeit házak faláról lengeni, kisfiúk mellén virítani, kislányok kezében lobogni, léggömbökön lebegni.

Láttunk deli, lovas ifjúkat menetek élén lovagolni. Sok-sokféle diáksapkát. Zöldet sárga zsinórral, sárgát zöld zsinórral, lilát, vöröset, fehéret és feketét, bársonyt, posztót és selymet minden árnyalatban. Egy egész várost tele sapkával. Mindegyik sapka más és más foglalkozást, más és más egyesülést, más és más világnézetet jelent. Az utca népe egyre találgatta a sapkák jelentését. Az jutott eszünkbe, hogyjó volna valami útmutató ebben a sapkarengetegben.

A kisdedóvóban a néni mutatja Gizikének, hogy Sárika mennyivel szebben rajzolta le a húsvéti nyuszit a piros tojásokkal, mint ő.- Neki sokkal nagyobb szeme van, azért tud jobban rajzolni - menteke - zik a szemrehányásra a kis Gizi.

Éjszaka, a sötét utcában csupán a gyászpompa-üzlet világít. Kékes-lilás fénnyel sugárzik bele a sötét éjszakába a kísérteties szó: „Koporsó.”

Miért világítják ki éjszakára ezt az üzletet? Talán arra gondolnak, hogy az éjszakai mulatozásból hazajáróknak egyszerre eszükbe jut, hogy nini, el is felejtettem, jó, hogy figyelmeztet ez a fényírás. Holnap reggel első dolgom lesz, és veszek egy koporsót.-í.

1934. március 21., szerda, 6. old.

287