Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
A Kamaraszínházban történt egyik angol előadáson. Két nő beült a földszinti zártszékbe, s várta a darab kezdetét. A függönyt felhúzták, a színészek játszani kezdtek. A két nő egymásra bámult. Nyugtalanul tekintgetett jobbra-balra. Egy árva kukkot se értettek az egészől. Mi ez? Mi történik itt? Idol vannak? Milyen nyelvet beszélnek ezek? Felvonás után elképedve mentek a pénztárhoz, visszakövetelték a pénzüket. Vidékről jöttek fel egy napra, s a meghitt, otthonias nevű Kamara- színházba váltottak jegyet. Az, hogy ott idegen nyelvű előadást fognak hallani, álmukban se jutott eszükbe. Kénytelenek voltak végighallgatni az egész előadást. Kimenet aztán dohogva mondták, hogy ezentúl, még mielőtt feljönnének Budapestre, előbb megtanulnak angolul.-i. 1933. december 1., péntek, 5. old. Pesti utca A z anya külföldről jött. Messze Indiából. Magyar embernek lett ott a felesége. A kislányuk mindössze néhány hónapos volt, amikor a nagy útra indultak vele. Azóta négy év múlt el. A kislányt magyar dajka dajkálta, magyar nótával. Az idegen ajkú édesanya kislánya ízesen, szépen megtanult magyarul beszélni, kislány szokás szerint selypítve. Más nyelven egy árva kukkot se tudott. Az édesanyjának, ha gyerekével társalogni akart, szintén meg kellett tanulnia magyarul. Jó tanítómestere volt a kislánya. Az anya hamarosan kitűnően megtanulta a számára most már nélkülözhetetlenné vált magyar nyelvet. De valami furcsa dolog történt: megtanult magyarul, csakhogy szakasztott úgy selypített, mint a kislánya. Átvette a gyermek hibás hangképzését. Vajon leszokik-e majd ő is a selypítésről, mint általában a gyerekek? Mulatságos kérdés a nyelvészek számára. 259
