Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
Esznek a kígyók Csöndélet az Állatkertből A z Állatkertre sötétség borul. A kapukat becsukják. Csak a pávák s a vízimadarak rikoltanak. Egyébként néma csönd. A homályban megindul egy menet a pálmaház felé. Két tisztviselő és két altiszt bádogkannákkal a kezében. A fülledt vízipalotában kígyók szunnyadnak délszaki lomhasággal az üvegketreceikben. Jelentős esemény van készülőben. Kígyóetetés. Minden három-négy hétben kapnak enni a kígyók, estefelé, mert csak teljes csöndben hajlandók végbevinni ezt az ünnepélyes szertartást. Mi is halkan lépdelünk. Nem beszélünk. A szolgák kinyitják a bádogkannák födelét, s hosszú fogóval pirosszemű, hófehér, eleven patkányt emelnek ki belőle. A kígyók csakis eleven állatokat esznek, máshoz hozzá se nyúlnak. A patkány ficánkol-nyivákol. Most az altiszt kis létrára áll, egy pillanatra fölemeli a kobrakígyó üvegketrecének páncélos fedelét, s a patkányt óvatosan a ketrecbe bocsátja. Egy szemvillanás, a csörgőkígyó méregfogával a patkány derekába kap, majd elengedi. A patkány megmered, egy-két pillanatig úgy marad, aztán hátsó lábait lassan maga alá húzva két lépést tesz, majd rázkódni kezd, mint az, akit sztrichninnel mérgeztek meg. A kígyó nyogodtan néz és vár. Amikor a táplálék már nem mozog, a vékony kis kígyó hatalmas szájával két falásra bekebelezi. Most az óriás bálványkígyóhoz tesznek be egy szürke belganyulat. A négy méter hosszú kígyó egyetlen remek, szívdobogtatóan gyors mozdulattal a fiatal állat köré tekergőzik, majd aléltan hanyatlik le vele ketrec mesterséges sziklaföldjére. Úgy fekszenek kábultan még fél óra múlva is, s a kígyó csak azután fog az evéshez, miután a halálos ölelésben már agyonszorította áldozatát. A vérengző pápaszemes kígyó addig sem vár, míg vége van áldozatának. O elevenen nyeli, farkánál fogva, úgy, hogy a kis állat piros szeme még pislog a szájában. Amint nyeli, hosszú nyaka kiduzzad, mint a tyúk begye. Ötöt eszik meg egymás után. A díszes szarvasbéka tátott szájába kapja, majd rögtön kiengedi a patkányt. Az éviekéi a vízben, a béka nem mozdul. Mint valami ősszobor, me255
