Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

Amint gyönyörködünk a színes és vonzó csendéletben, azt látjuk, mindenki, aki csak elhalad a kitett szőlő előtt, lecsippent egy-egy szemet a fürtökről, s a szájába teszi. Olyan természetesen, mintha csak a termő tőke mellett haladnánk el szüretkor, s onnan csipegetnénk néhány szemet. Amíg vártunk, alaposan megkopasztottak néhány fürtöt.

Bementünk a boltba érdeklődni, vajon észreveszik-e, hogy dézsmálják a szőlőt.- Dehogyisnem vesszük észre - mondták. - De nem járunk vele rosszul. Naponta elcsipegetnek így vagy másfél kilóra való szőlőt, de azok, akik nem tudnak ellenállni a kísértésnek, többnyire - lelkifurdalásból - másnap vagy harmadnap és többször is visszajönnek hozzánk vásárolni, s így sokszorosan megtérül a kárunk. A lelkiismeret szigorú bíró, vezekeltet a lopásért, s egy szem szőlő elcsenését éppúgy bűnnek tartja, mint bármi értékes holmiét.

Elámultunk a lélekismerő boltoson, s kimenet mi is lecsippentettünk lopva néhány szemet az édes gyümölcsből.

Közben a társaskocsi, amelyikre oly hosszan vártunk, pont az orrunk előtt robogott el.

Lám, máris megbűnhődtünk az elkövetett bűnért.

Templom előtt láttuk.

Féllábú koldus álldogált ott mankójára s falábára támaszkodva. Egyszerre csak egy bundába bugyolált kecses dáma libben hozzá, s apró, fehér, selyemszőrű kínai kutyuskáját szó nélkül a koldus karjába teszi, majd keresztet vet, s a templomba lép. A remek, ápolt állat ott marad az ágrólszakadt koldus karjai között.

Egy negyedóra múlva a hölgy kijött a templomból, átvette kis kedvencét, megölelte és szó nélkül elsuhant vele.

Kiderült, hogy a hölgy minden délelőtt eljön ebbe a templomba, s addig a kutyuskájára a koldus vigyáz künn. Havonta öt pengőt kap ezért a munkájáért. Előre fizetve.

1933. november 18., szombat, 7. old.

254