Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
dás is elévült, elfelejtődött. Ha sokáig tart így, az újabb nemzedék azt se tudja, hogy vajon mi is lehetett az a tégla ... 1932. november 12., szombat, 6. old. Pesti utca Az utcán menet minduntalan megüti fülünket a következő mondás:-Te, én abban a boltban rettentő olcsón kapok mindent. Félingyen. Ha kell valami, csak szólj nekem. Ezt olyan gyakran halljuk, hogy azt kell hinnünk, Budapesten mindenki csak rettentő olcsón, félingyen kap. Titok, hogy kik azok, akik rendes áron vásárolnak. Talán nincsenek is ilyenek. Öregúr sétálgat kisleány unokájával a déli Belvárosban. Mindenkinek sietős a dolga. Boltokból, hivatalokból özönlenek a felnőttek, iskolából a diákok. Csak ők nem sietnek. Egymás kezét fogva szépen andalognak. Most elfáradtak. A másik szabadon levő kezükben, az öregúr is, a kislány is egy-egy összecsukható vászonszéket visz. A kisleány kicsit, az öregúr nagyobbat. A Váci utca keskeny gyalogjárójának kellős közepén fölállítják a széket, és letelepszenek pihenni. Mindenki mosolyogva kerüli ki őket. Este nyolc óra tájban tömegesen ácsorognak az emberek a villamosmegálló előtt. Az eső is szitál. Mindenki türelmetlen. A villamos nem jön. Egyesek már oly izgatottan járkálnak föl s alá, mint a tigris a ketrecben. Egyik várakozó hölgy megsokallja a dolgot, s int egy arra kószáló gépkocsinak. 183
