Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

A kocsi megáll, a kocsis már nyitja is az ajtót. Ebben a pillanatban két másik ismeretlen nő fut a kocsihoz, s mindkettő egyszerre mondja:- Engedje meg, nagyságos asszonyom, hogy beszálljak. Ismerem önt látásból. A szemközti házban lakunk. Megosztjuk a kocsiköltséget.

Mindhárman beszállnak. A kocsi elindul.

A többiek, egyre többen, még mindig várják a villamost.- Hiába, a nőkben van gyakorlati érzék-jegyzi megelismerően egy öregúr. — Sok mindent jobban csinálnak, mint mi.

Fényes délben, hatalmas bérház előtt megáll egy gépkocsi. Fiatal férfi száll ki belőle, kiemel valami lepedőbe burkolt alakot, s míg erszényéből pénzt vesz elő és fizet, a gyalogjáróra állítja. Most a lepedő lecsúszik, a járókelők közül néhányan fölsikoltanak.

Egy emberi csontváz vigyorog az utca közepén.

Fiatal orvos költözött új lakásba, s magával vitte a csontvázát.

Egy percre a nappali világosságban megjelent az utcán a kísértet, gyermeki félelmeink rémképe: a halál. Az emberek fázósan összeborzongtak. Pár pillanatra elhallgattak.

1932. november 13., vasárnap, 11. old.

Pesti utca

Egyik jeles, emberismerő orvostanárunkról beszélik ezt az esetet.

Volt egy betege, szenvedélyes orvosjáró.

Minden alkalommal újabb és újabb panaszokkal fordult hozzá. Sorra meggyanúsította valamennyi szervét furcsábbnál-furcsább betegségekkel.

A tanár több ízben alaposan, lelkiismeretesen megvizsgálta, sohase talált nála semmit.

184