Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

Az utcasöprő összemorcolta szemöldökét, és rosszallóan csóválta fejét.

Még vasárnap sincs nyugta az embernek.

Nem érezte az őszi avar fojtogatóan-édes illatát, nem látott semmit az ősz haldokló pompájából. Haragudott a lehullott falevelekre. Neki személyes ellensége az ősz.

Ünneplőbe öltözve se bírt ellentállni tisztogatási vágyának. Egész úton lábával söprögette félre a lehullott őszi faleveleket.

Szűk mellékutcában sötét bérház kapuján ezt a kézzel írott hirdetést olvassuk:

„Harmadik emeleti, egyablakos, konyhából nyíló, udvari szoba kiadó. Csakis egészen biztos állású úriembernek.”

Sokáig hiába törtük a fejünket azon, hogy milyen állás is az, amelyik manapság „egészen biztos”!

Azután az is kétséges, hogy ha valóban akad ilyen „egészen biztos” állású úriember, megelégszik-e a szűk mellékutca harmadik emeleti, egyablakos, konyhából nyíló udvari szobájával?

A Belvárosban délben, az egyetem táján nagy az utcai forgalom. Fiatal diklány andalog a kocsiúton. Kócos, fekete haján félrecsapott kacér sipka illeg, hóna alatt irattáska, egyik kezével gépiesen sodrókát pörget.

Egyik mellékutcából hatalmas gépkocsi kanyarodik be. Hiába tülköl a kocsis, a leány nem veszi észre, s egyenesen feléje tart. A kocsis fékez, az emberek kiáltoznak, a leány még mindig nem lát semmit, megy-megy, neki a gépkocsinak. Szerencsére a gépkocsi már csaknem megállott, de kis lendületének ereje is messzire löki a leányt, amint összeütköznek. A leány zavarba jön, szoknyáját lesimítja, visszapillant a kocsira, s mintha csak valami ismeretlen úrral ütközött volna össze az utcán, pirulva mondja:- Pardon ...-í.

1932. november 5., szombat, 4. old.

181