Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

„Sírni én is tudok.”

Ez a mondat aztán többnyire elhallgattatta a siránkozókat.

Egyik belvárosi bolt bejáratához, hírverés céljából, mosolygó mozgó gép- szerecsent állítottak. Egy úr be akar lépni a boltba, s véletlenül meglöki a bábut. Az kissé megbillen, az úr pedig zavarában lekapja kalapját, és bocsánatkérő szavakat hebeg. A szerecsen udvariasan mosolyog, a szórakozott úr pedig csak akkor veszi észre, hogy ki előtt hajlong, amikor az utca népe hangosan kacag.

Estefelé, a sötét utcán csinos, tengerészruhás fiatal leány siet. Nyomában idősebb úr. Mikor egészen közel ér hozzá, a kislány hangosan és indulatosan rászól:- Ne nyúljon hozzám, mert szólok a rendőrnek.

Sokan figyelmessé lesznek a jelenetre, s odaintik a közeli rendőrt.

A rendőr megállítja az öreg urat s a leányt, és néhány percig halkan beszélget velük, majd hangosan, hogy a körülöttük állók is hallják, ezt mondja:- Ebbe nem avatkozhatunk bele, kisasszony. Nincs jogunk. Tessék csak szépen hazamenni a papával, otthon kap majd két pofont, és rendbe lesz a dolog.

Az történt ugyanis, hogy a kisasszony elcsavargott egy fiúval, s - amerikai módra - az apai pofonok ellen akarta a rendőr segítségét igénybe venni.

A rendőr elégült mosollyal bocsátotta útjukra őket. Úgy látszik, ő is apa volt, s hasonló esetben maga is lekent volna egy-két nyaklevest helytelenül viselkedő leányának.

1932. szeptember 23., péntek, 6. old.

175