Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
A kéregetők megállapodást kötöttek a budapesti boltosokkal, olyanformán, hogy egy-egy környékre csak a hét bizonyos napján mennek koldulni. iVlinden boltnak megvan a maga meghatározott napja. Ilyenkora boltos egy csomó kétfillérest rakosgat ki a bejárat közelében, a pénzváltó asztal szélére, s az egymás után benyitó kéregetők mutatóujjuk hegyével húzzák le onnan a számukra kikészített kétfillérest. Akad azonban néhány élelmes közöttük, aki a mutató- s a középső ujjával egyszerre kettőt húz le, sőt van olyan is, aki egy ügyes mozdulattal három kétfillérest szavaz meg magának. A villamos tele van utassal. Ki-ki komoran, magányosan, elmélyedve, szótlanul vagy köznyösen ül helyén. Ahány utas, annyi külön világ, annyi külön élet, annyi külön sors. Egyik ember sem ismeri a másikat, egyik sem tud a másikról semmit. Most egy vidéki nénike száll a kocsiba, karján két hatalmas kosárral. Amint belép, hangos Dicsértessék a Jézus Krisztus-sal köszön. Az utasok fogaik között mormolják a mindörökké, ámen-t s, egyszerre mintha ettől a köszönéstől az egész kocsi ismerősévé vált volna egymásnak, az idegenség megszűnt, a hidegség fölengedett. Egyetlen köszönés, mely mindnyájunknak szólt, valósággal rokoni kapcsolatot teremtett a kocsi utasai között. 1932. szeptember 6., kedd, 6. old. Képek az utcáról K ét nő beszélget. Két anya. Gyermekeikre panaszkodnak egymásnak. Ki nem fogynak a méltatlankodásból. Elmondják, mennyi baj van velük, milyen szófogadatlanok, milyen rendetlenek, hanyagok, lusták, semmirekellők. Tanulni nem akar egyik sem, a lányok a házimunkához, varráshoz nem is konyítanak, csak cifrálkodni szeretnének, követelődzők, hiúk, 171
