Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

felületesek. A fiúk nyeglék, könnyelműek. Egyik tiszteletlenebb, mint a másik. Amellett hol ez a bajuk, hol amaz. Örökké orvosolni kell őket, gyógyszerekkel tömni, kezeltetni.- Hiába, csupa aggodalom és keserűség egy anya élete. A gyerekekkel csak baj van és bosszúság - állapítják meg. - Megőszülünk. Éjjel nem tudunk aludni az értük való gondtól. Mindent megvonunk magunktól az ő kedvükért. A sírba visznek bennünket...

A hosszú kesergés után közös barátnőjükre terelődik a szó.-A nyarat a Keleti tengernél töltötte, most Párizsba készül - mondja az egyik.- Reggeltől estig csakis önmagával foglalkozik - tódítja a másik.- Nyakra-főre csináltatja a ruhákat, bundákat, vásárolja a kalapokat. Bri- dzsel, cukrászdába jár, szórakozik.- Éli világát.- Boldog.- Boldog.

Egy kis szünet múltán újból megszólal az egyik nő.- Azért mégsem irigylem, mégsem cserélnék vele. Inkább sajnálom szegényt. Nincsenek gyerekei.- Borzasztó lehet az, gyermektelenül élni le egy életet - tűnődik a másik.- Borzasztó lehet.- Borzasztó.- Szegény.- Szegény.

Vasárnap estefelé, amikor legsűrűbb a gépkocsijárás, az úttest kellős közepén magányos szürke ló poroszkál lefelé a Svábhegyről, végig az Istenhegyi úton. Már lenn van egész a Délivasútnál, a város közepén. Most egy gépkocsis, aki valaha maga is lovakkal bíbelődhetett, észreveszi a nagyváros forgatagában tévedező állatot, elébe áll, kötőfékénél megragadja, s egy fához kötözi. A ló engedelmesen tűri. Tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, s most olyan, mint a hazulról elcsavargott gyermek, aki nem tud visszatalálni, s örül, ha a rendőr végre pártfogásába veszi, hogy nagyobb baj nélkül hazajuttassa. Olyan alázatos és ijedt, hogy az ember szinte várja, mikor mondja meg szepegve a nevét, lakcímét, sőt telefonszámát is.

1932. szeptember 11., szombat, 4. old.-1.

172