Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről
február 5-én utazott el utolsó alkalommal Stockholmba.6 Névvel közzétett utolsó írása, az Orvos és beteg a. lap február 23-i számában jelent meg, ezt azonban ott is hagyhatta a szerkesztőségben, amint tette korábban számos kisebb-nagyobb külföldi útjára készülőben.7 Az utolsó Pesti utca című szöveg 1935. december 31-én látott napvilágot, az utolsó e sorozathoz tartozó pedig egy héttel indulása előtt, 1936. január 28-án. Ez szimbolikus módon a címébe emelte a korábbi szövegekben számos alkalommal feltett kérdést: Mi mindent láttunk utóbb a pesti utcán? A Pesti Hírhpbó\ ezt követően eltűnt az-i. betűjegy, a „Pesti utca” sorozat folytatásának tekinthető néhány későbbi írás pedig más tollából névvel, illetve más betűjeggyel jelent meg.8 Mondottuk, a feltárt szövegtest Harmos Ilona döntő közlésén túl is számos bizonyítékot tartalmaz Kosztolányi szerzőségét il6 Réz Pál adja meg Kosztolányi rövid életrajzi kronológiájában ezt a dátumot. Tükörben - Kosztolányi Dezső. Összeállította Réz Pál. Budapest, 1993, Századvég Kiadó, 399. old. ? „Rendszerint kora reggel indultunk útnak, s ő ilyenkor még egész éjszaka dolgozott, gépbe diktált. Szabadsághónapjára ellátta az újságot leközlendő anyaggal. Mennyi betűt leírt életében!" - olvassuk Harmos Ilona férjéről írott pótolhatatlan könyvében. (Kosztolányi Dezső. Életrajzi regény. Budapest, 1990 [1938], Holnap Kiadó, 214. old.) 8 M indössze két kivétel akad, ám azok is 1936 októberéből valók, amikor Kosztolányi már fél éve egyáltalán nem közölt a lapban. Mindkettő kiállítási beszámoló: Két kiállítás - október 17., 4. old. és Két tárlat - október 18., 7. old. Az-i. betűjegy ebben a két esetben valószínűleg Kézdí-Kovács Lászlót, a Pesti Hírlap képzőművészeti vonatkozású írásainak egyik szerzőjét takarja. Kosztolányi életében a már említett Farkas Imre közölt néhány, letően. Közülük helyénvaló lesz először szemügyre vennünk az írások városon belüli helyszíneit. A sorozat egy-egy darabja - amint az olvasó láthatja — általában három-négy (olykor kettő vagy négynél is több) tételből állt. Az önálló szövegegységek nagyobbik fele esetében nem találunk utalást a helyszínre, a helyhez köthető szövegek azonban ritkán lépnek ki azokból a városrészekből, ahol Kosztolányi napi útjai során mozgott. Történetei, megfigyelt és megírt alakjai védelmében jobbára csak azt tudatja velünk, hogy a Belvárosban, a körúton vagy épp Budán járunk, ritkán fordul elő, hogy az utca, vagy akár csak a szőkébb városrész nevét is közölné. E szövegmezőben figyelemre érdemes a budai oldal viszonylag gyakori, s azon belül lakóhelye közvetlen környéke, a Vérmező és a Krisztinaváros többszöri nevesítése. Az egyik szöveg (34. 02. 01.) indító mondata szinte láthatólag a „Pesti utca" sorozat folytatásának szándékával készült írást a saját neve alatt (Képek a pesti utcáról - 36.04.12., 47. old.; Pesti sugarak - 36. 06. 21., 13. old.; Nyári vidámság - 36. 06. 27., 10. old.). Ide sorolható még az -s. betűjeggyel megjelent Pesti képek cfmű írás (36. 07. 28., 12. old.), s mindaddig példa nélkül álló módon a Pesti Hírlap Vasárnapja is közölt Pesti utca címmel egy egész oldalas szöveget, Z. Z. aláírással (36.10. 25., 17. old.). Itt említhetjük végül Erdős Renée Utcai képek cfmű írását, amely már Kosztolányi november 3-án bekövetkezett halála után jelent meg (36.11. 08., 10. old.) A „Pesti utca" sorozat ezt követőleg a régi formájában nem folytatódott, Kosztolányi helyét a lapnál Márai Sándor vette át. A „Vasárnapi krónika" első szövege, A témakör című írás 1936. december 6-án látott napvilágot. (Említést érdemel azért is, mert Márai utóbb nem vette föl a sorozat címét viselő kötetbe.) 15
