Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

A portás a kapuba lép, s feszesen tiszteleg. A magas, vállas, szarvas- bőr-kesztyűs úr az ország egyik legnevesebb méltósága, volt miniszter. Ezzel az irónnal talán sorsdöntő rendeleteket jegyzett már alá. Most pedig a néniknek azt a nevet írta föl, hogy el ne felejtse.

Öreg, toprongyos koldus ballag az útszélen. (Rossz, túlzó színpadi rendező lenne, aki a színészt ilyen ágrólszakadt kéregető jelmezében színpadra engedné.) Szemközt vele fiatal úrinő lépeget, s amint megpillantja a koldust, pénztárcájához kap, hogy pénzt vegyen ki belőle, s a szegénynek adja alamizsnaképpen. Ahogy melléje ér, a szegény ember hátra tartott kezében egy csokor remekbe kötött tarka-barka mezei virágot emel föl.- Húsz fillér - rebegi az öreg könyörgőn. - Húsz fillér.

A hölgy, akinek kezében van már a pénz, melyet a koldusnak szánt, visszahúzza félig odanyújtott kezét, s alkudni kezd.-Tizenhatot adok érte, adja ide tizenhatért.- Nem sok érte húsz fillér, kezét csókolom, annyit hajoltam érte, amíg szedtem.-Adja ide tizenhatért. Többet nem adok érte — csökönyösködik a másik.-Jól van, no, tessék - egyezik bele az öreg.

A hölgy most átnyújtja a kezében tartott húszfillérest, négy fillért visszakap, szépen beleteszi pénztárcájába, átveszi a virágot, és továbbmegy.

Ingyen, semmiért könnyen odaadta volna a húsz fillért. De amint észrevette, hogy adni akarnak érte valamit, nem állhatta meg, hogy ne alkudozzék ...-i

1932. július 13., szerda, 4. old.

156