Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Pesti utca A mint haladunk egyik előkelő belvárosi utcában, a nyitott bolt előtt hatalmas lárma, kiabálás üti meg fülünket.- Mi történt itt? Gyilkolják egymást odabenn az emberek? Körülnézünk, van-e a közelben rendőr. Amint tovább hallgatódzunk, kiderül, hogy semmi baj nincs a boltban, nem is veszekszenek, csak valami közömbös, mindennapi ügyet beszélnek meg. A végén még kedélyesen, alaposan vállon is veregetik egymást. Néhány lépéssel odébb, a sarkon egy nő, meg egy férfi áll egészen közel egymáshoz. Arcuk mosolyog. Szelíden tekintenek egymásra. De amint közelükbe érünk, legnagyobb ámulatunkra azt halljuk, hogy a férfi alig hallható, édes suttogással ezt mondja a nőnek:- Hogy a mennykő vágna beléd.-Tebeléd, te komisz, mindjárt leszúrlak, - mosolyogja vissza a nő. A boltban szőnyegárus, napkeleti arabok voltak. Azok vágtak ordítozva közömbös, mindennapi szavakat egymás fejéhez. Emezek pedig a művelt nyugat sima modorában szitkozódtak. Olykor érthetelen dolgok történnek. Az ember kimegy reggel az utcára, s valakivel, akit már esztendők óta nem látott, félnapon belül a legkülönbözőbb helyeken háromszor-négyszer is találkozik. Utóbb megesett, hogy egyetlen napon — megszámoltuk - huszonhét vöröshajút láttunk az utcán. Sokszor hónapokig egyetlen se került elénk, de ezen a napon, mintegy közös megállapodás szerint, holmi tréfás rendező utasítására, valamennyien csú- fondárosan sétáltak el előttünk. Aranyvörösek és bronzszínűek. Alkonyodó napsugárszínűek és tűzvörösek. Néha egy-egy percre úgy rémlett, hogy lángba borult az utca. Van Budapesten egy török fagylaltosbolt. A falon Kemal pasa arcképe, a kárpit vörös, a mennyezeten ezüst félholdak. Ebben a török fagylaltosbolt- ban török kávéfagylaltot mérnek. Kértünk belőle. Amint a kezünkbe adták, 157
