Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
Zeke Gyula: A Pesti Hírlap "Pesti utca" című sorozata és a hozzá csatlakozó szövegek szerzőségéről
kötetei, sem a Réz Pál által szerkesztett életműsorozat megfelelő kötete nem hozzák. (A föntebb hivatkozott Akom-bákom... kötetben e napra datált Pillanatképei: című írás valójában a lap július 7-i számában jelent meg, s Réz Pál közli is a Sötét bújocska... 411—413. oldalán.) További névvel jegyzett szöveget azonban nem találtam a sorozatban. Meglehet, itt tényleg egyszerű emlékezet-torzulásról van szó, s Harmos Ilona az -i. betűjeggyel, valamint az anélkül megjelent szövegek kettősségére utal. Az -i. (ritkán -y. vagy -i-) betűjegy ugyan 1930 és 1936 eleje közt a Pesti Hírlapban kétségkívül Kosztolányié volt,4 a megléte vagy a hiánya mégis csupán egyetlen tekintetben visz közelebb bennünket szerzősége bizonyosságához. Az olvasó maga is ellenőrizheti, szinte azonos arányban (39 százalék) lelhető fel a „Pesti utca” című, s a más címekkel ellátott szövegek alatt, nem teszi tehát sem valószínűbbé sem valószínűtlenebbé Kosztolányi szellemi tulajdonjogát a betűjegy nélkül megjelent írások egyetlen csoportjában sem. A „Pesti utca” sorozatcím nem Kosztolányitól való. Első ízben Farkas Imre, a harmadrangú költő, színműíró és zeneszerző, ám jó publicista közölt - (f. i.) betűjeggyel - három színes bekezdést e cím alatt a lap 1931. április 21-i számában.5 Kosztolányi - vagy talán a Légrády fivérek valamelyike 4 Sem Gulyás Pál Magyar írói álnévlexikona (Budapest, 1956.), sem Sz. Debreczeni Kornélia Magyar írói álnévlexikona (Budapest, 1992.) nem fedi fel az -i. betűjegyet a Pesti Hírlapja vonatkozóan. A kérdéses években mindemellett semmi jele, hogy Kosztolányi - néhány K. D. jegyes írástól eltekintve - más betűjeggyel is publikált volna a lapban, s annak sem, hogy azt a Pesti tőle vehette a sorozatcím ötletét. (Az idegen szavakat ekkor már következetesen kerülő író örömmel fogadhatta azt az 1930-ban láthatólag ugyancsak sorozatcímként feltűnő „Pesti panoráma” helyett.) Ám az utcán, puszta gyaloglás és közlekedés közben szerzett élményeken, megfigyeléseken alapuló kicsiny szövegforma maga jóval régebbi Kosztolányinál, az „Ember és világ”, valamint az ,Akom-bákom” sorozat számos korábbi szövege is ilyen. Nem lephet meg ezért bennünket, hogy az 1930-as és az 1931-es év első öt hónapjának betűjegyes, illetve névtelen Kosztolányi szövegei között kilencet is találunk, amelyek a „Pesti utca” sorozat közvetlen előzményének tekinthetők. A kánikula arany-panorámája (30. 07. 06.), a Krisztina, vasárnap, búcsú (30. 08. 12.), a Téli rege (30. 08. 15.), a Külföldi panoráma (30. 08. 19.), a Terülj asztalkám (30. 11. 14.), a Pesti panoráma (30.11. 29.), a másik Pesti panoráma (30. 12. 10.), a Hó... hó... hó... (31.01.11.) és a Kikeleti seregszemle (31. 04. 24.) sorolhatók ide. A többségük már a sorozatra jellemző tipográfiát is előlegezi, az egyes tételeket a közép- tengelybe helyezett kicsiny csillagok választják el egymástól, a szöveg pedig olykor keretet s nagyobb betűket kap. A sorozat befejeződésének körülményei önmagukban is Kosztolányi szerzősége mellett szólnak. A már nagybeteg író 1936. Hírlapban Kosztolányin kívül más is használta volna. 5 A Pesti Hírlap rendre közölt a politikai és társadalmi élet aktualitásaihoz kapcsolódó tréfásnak és szellemesnek szánt rímezeteket is, ezek egyik költője ugyancsak Farkas Imre volt. Pesti utca főcím alatt mára lap 1930, január 19-i számában közreadott öt ilyen verset. 14
