Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Furcsa dolog az a köszönés. Vannak emberek, akik mindig egyformán köszöntenek bennünket. Tisztelettel vagy szeretettel, hűs közönnyel vagy boldog örömmel. Vannak azonban olyanok, akik egy napon, amikor találkoznak velünk, kitörő örömmel üdvözölnek, másnap pedig, minden látható vagy sejthető ok nélkül, alig billentik meg a kalapjukat. Harmadnap szemünkbe néznek, idegenül mennek el mellettünk. De egy szép napon újból a boldog elragadtatás hangján kívánnak jó napot. Vájjon mi mehet végbe ezeknek az embereknek a lelkében egyik naptól a másikig? Rejtély ...-i. 1932. június /., szerda, 6. old. Dr. Pékkisasszony P linius szerint Róma alapítása után még ötszáznyolcvan évig (a perzsa-római háborúig) az egész birodalomban egyetlen pék sem volt. Plautus az Aulularia című vígjátékjában emlegeti az első péket, s Herculanum egyik 1810-ben kiásott utcájában egymás mellett két pékműhelyt is találtak. Érdekes, hogy Plinius már öt-hat kenyérfajtát említ krónikájában. Franciaországban Nagy Károly idejében alakult az első pékműhely, s a 13. században papok előjoga volt a kenyérsütés. Süteményt IX. Lajos király idejében hoztak először forgalomba, s úgy árusították az utcán, mint nálunk a perecet. Asszonyok dolga volt a sütés az ősi időkben, mint némely kezdetleges országban s faluban ma is. A kenyér az élet. Aki a kenyeret adja, az életet adja, s az anyauralom ősi formájában természetes, hogy a kenyeret az anya adja. Az ősi anyauralom - úgy rémlik- közelebb van ma, mint bármely műveltségi korszakban, s a nők - ha más keretek között is, de - lassacskán régi jogaikba lépnek. A pékmesterség nem könnyű munka. A péket nemcsak a meleg izzasztja meg, s még a 148
