Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

Pesti utca

A

z állatkertben, a vadállatok ketreceinek kettős sorfala közt remek kislányt tol ülőkocsiban a dada. A kislány álmos és rettentően bőg. Feszíti magát, ordít, semmi szóra se csitul. A vadállatok elhallgatnak. Kíváncsian a rácshoz futnak, bámulják őt. Csodálkoznak az új kartárson. Az oroszlán pironkodik, zavarában vakaródzni kezd, a tigris a vállát vonogatja, aztán elismerően tekintenek utána. Ilyen jól még ők sem értenek a bőgéshez.

A tavaszi női divat fekete kalap, fehér pöttyökkel. Ez a falusi nénike is hódol a divatnak. Fejére fehér pöttyös kendőt kötött. „Haladni kell a korral.”

Egyik első emeleti lakás nyitott ablakában gyönyörű szép, hosszú szőrű angoramacska ül, kecsesen. Amint a túlsó járdán elhaladunk, érezzük, hogy ránk pillant. A cica a sok járókelő közt észrevett bennünket, külön kiszemelt magának, figyelemre méltatott, s most követ tekintetével. Zavarba jövünk a megtiszteltetéstől. Vajon mit gondol magában ez a cica, mi feltűnőt vett észre rajtunk?

Tarka szoknyás falusi lányok guggolva nyírják a gyöpöt. Olyanok most a szép üdezöld pázsiton, piros kék, lila szoknyájukban, mint óriási délszaki virágok. Kár, hogy nincsenek itt állandóan, gyönyörködtetni a szemet.

Fiatal mama gyermekkocsit tol. A baba már járni is tud egy keveset. Most kikívánkozik a kocsiból, s ő maga tologatja az üres kocsit. Még alig idősebb egy évesnél, s máris mamaszerepre vágyik. Legjobban szeretné, ha a mama ülne bele a kocsiba, s őt tologatná végig a sétatéren.

147