Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Pesti utca A lakás utcai ablakával szemközt, a szűk mellékutcában, az első emeleten mérnöki iroda van. Korosabb úr méricskél, körzőz, vonaloz napestig, a hatalmas, gyalult, puhafa asztalra teregetett rajzlapokon. A lakásban fiatalemberek ülnek. Unják magukat. Valami tréfán törik a fejüket. Egyiküknek ötlete támad. Fölszólítja telefonon a szemközti mérnöki irodát. A papírlapra görnyedő férfi fölemeli a kagylót.- Halló, ki beszél? A fiatalember bemond valami nevet, s közli a mérnökkel, hogy komoly és nagyjelentőségű találmánya dolgában szeretné fölkeresni a mérnök urat. Hogy mi a találmány? A képzelhető legegyszerűbb készülék segítségével megoldotta a látható távbeszélő kérdését. A mérnök bosszúsan készül lecsapni a telefon kagylóját, de egyszerre el- ámul. A másik hang közli, hogy vigyázzon, mert szemüvege, amit az imént az asztal sarkára tett, mindjárt leesik. A mérnök elkapja szemüvegét, s izgatottan egy székre ül. Ezt a mozdulatát is pontosan bemondják neki. A mérnök fellelkesül, különböző mozgásokat végez, hogy kipróbálja a világraszóló találmány képességét. Karját fölnyújtja, lábát szájához emeli. A fiatalember, aki a mennyezettől a padlóig érő, hatalmas üvegablakon át mindent pontosan láthat, mindent pontosan közöl a telefonon keresztül. A mérnök izgatottságában homlokát törölgeti. így folytatódik a vidám játék egy darabig, majd a fiatalember, másnap reggeli látogatást ígérve, megszakítja a beszélgetést. A mérnök aznap egész éjjel nem bírt elaludni. Reggelig égette a villanyt. A szemközti lakás ablakából pontosan látszott, mint jár föl s alá izgatottságában. Az utcán kifogástalanul öltözött úriasszony megy. Prémes télikabátot visel, divatos kalapkát, lábán füstszín selyemharisnya, kezében krokodilbőr kis- táska. De amint tovább nézzük, valamin megütközünk. Egyik lábára fekete lakk, másikra barna antilopbőr cipőt húzott. 138
