Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

tengelye körül. Egyszerre szó nélkül, keservesen sírva fakad. Olyan most, mint a gyerek, aki elől a kajtár macska elcsente az ételét. A kórház kertjében katonás rendben állanak a rózsafák. A téli időjárás viszontagságai ellen gondosan rongyokba, papírba csomagolták őket, vízhatlan vászonba pólyálták, remekül bekötözték. Nyugodt érzés önt el bennünket. Nem lesz semmi bajuk a télen, nem fognak meghűlni. Ezek a rózsafák kitűnő ápolásban részesülnek. A lehető legjobb kórházi ápolásban. Öt kisfiú - hátán mindegyiknek iskolatáska - közrefogja a hatodikat. Annak a kezében hosszú rúd árpacukor van, azt tördeli darabokra. A gyerekszemek mohón csillognak. A kis cukorkatulajdonos azonban rossz számoló lehet, mert mire mindnek adott, neki magának nem maradt. Dühösen kiabálni kezd, és vissza akarja venni jogos tulajdonát. Üt, rúg, boxol. Parázs vere­kedés támad az utcán. Az öt, aki a cukorból kapott, megveri a hatodikat, azt, aki a cukrot vette. A felnőttek fejcsóválva nézik ezt a jelképes jelenetet, de nem segítenek.- Hadd tanuljon a maga kárán - mondja egy fehér bajszú öregúr. Sötétedik. Fenn az égen feltűnik a csorba telehold. Majdnem egészen kerek, csupán egy szeletke hiányzik belőle. Négy esztendős kislány ballag hazafelé édesapjával. Fehér főkötő van fején, orrán csontkeretes pápaszem. Olyan, mint valami szigorú, pöttöm nagymama.- Látod, kislányom — mondja az édesapja — milyen kerek a hold. Akár a zsemlye.- Igen - felel a kislány - csak az a kár, hogy valami rossz fiú letört belőle egy kicsit...-1­1932. február 23., kedd, 6. old. 130

Next

/
Thumbnails
Contents