Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Vacsora után így szólt a skót:- Nem kívánna egy kis frissítőt? (A little refreshment.) A vendég bólintott. Erre a skót fölkelt, nyugodtan az ablak felé ment: kinyitotta az ablakot. Egy budai villában szép, fehér, hosszú szőrű angora macska volt a kedvenc. Az egész ház ajnározta. Egy napon a ház ura remek fiatal „Dobbermann” kutyát kapott ajándékba. Az állatbarát családban most reggeltől estig az okos, játékos kutyával foglalkoztak. A kutya mindenkit megnyert. A cicára rá se néztek többé. Elhanyagolták. Hiába hízelkedett, dorombolt, nyávogott. Rá se hederítettek. Ha nagyokat fújt dühében a kutyára, és sokat okvetetlenkedett, kitették a szűrét. A cica egy darabig tűrte a mellőzést. De aztán „szó nélkül” otthagyta a szép és kényelmes otthont. Szedte a sátorfáját és odébbállt. Künn az utcán még néha-néha feltűnt valamelyik szomszédos kertből. Odadörgölőzött régi gazdája lábához, de a házba semmi kérésre-könyörgés- re se volt hajlandó bemenni. A szép és ápolt cica lassan egészen elzüllött, elvadult. Éhesen, soványan kódorgott egy darabig, majd egészen nyoma veszett, elmerült a nagyváros forgatagában. Mi hajszolta ebbe a kétségbeesésbe? Nem kapott annyi szeretetet, amennyit kívánt. Megsértődött. Vannak állat-tragédiák is. Lelki tragédiák ... 1932. február 2., kedd, 6. old. Pesti utca A gimnáziumba új tanár érkezett. Óriási volt az izgalom. Rémhírek keltek szárnyra a tanár szigorúságáról. Egyik szemfüles diák megtudta, hogy a kiszemelt biztos egyik lírai költő is. Minekelőtte a tanár elfoglalta volna állását, a fiúk feketébe vágták magukat, s egyik a másik után 124
