Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Pesti utca A hatalmas körúti platán tar ágain verebek ülnek. Annyi az összegub- baszkodott szürke veréb a téli fán, mint nyáron alma a gyümölcsöskert gallyain. Szinte roskadozik alatta. A sötét éjszakában az idegen azt hihetné, hogy valami sohase látott téli gyümölcs terem itt nálunk kanaáni bőségben. A körúton villamos is alig jár már. A lámpák homályosan pislákolnak a fagyos ködben. Csönd van. Mindenki alszik. A tele fa is mozdulatlanul mered az ég felé. Egyszerre egy pöttöm veréb álmában meglöki mellette gubbaszkodó társát, úgy, hogy az csaknem lepottyan. Parázs verekedés támad, tépik, marcangolják egymást, csapkodnak apró szárnyaikkal, lármáznak, veszekszenek. Rossz gyerekek a gyerekszobában. A néma fa lassan megmozdul, ébredez, méltatlankodik. Néhányan máris odaröppennek, és jól megbúbolják a két éjszakai csendháborítót. Azok egy darabig még feleselnek, de azután elhallgatnak, s lassacskán újból teljes a csönd és a mozdulatlanság a fán. A gépszekereken nagy a tülekedés, tele van a kocsi. Egy fiatalember kézzel-lábbal kapálózva igyekszik kijutni a bundás, télikabátos utasok tömegéből. Le akar szállni. Végre sikerül átvergődnie, s máris ugrik lefelé, rohan tovább. Egy úr fejcsóválva, rosszalló tekintettel néz utána, s korholón mondja: — Az utolsó gombot is letépte kabátomról ... Kirakatban furcsa szerszám. Fekete övszalagon több keskeny szalagocska lóg le köröskörül, s mindegyik végiben acélcsippentő. Rajta papírlapon ez áll: „Uszálytartó. A legújabb divat.” Látjuk anyáinkat seprőzsinóros, csatakos, fekete szoknyában átmenni az úttesten. Derekukon az uszálytartó, amely öt centiméter magasságba emelte a földtől a ruha szegélyét. O, hát azóta nem múlt volna el huszonöt esztendő, hát csak álmodjuk mindazt, ami történt? Mi a bizonyíték? Sze121
