Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

Az ágyak fejénél rádió. Mindegyikük fülén fejhallgató. Hetente fürde- nek, borbély jár hozzájuk. A tisztek festegetnek, tanulnak, madarakat etetnek. Színházba, moziba járnak.-i1932. ja nuár 13., szerda, 4. old.

Pesti utca

H

at esztendős kislány jön az iskolából. Hátán iskolatáska. Télikabátkájában, piros sipkájában, hócipőcskéjében hegyesen lépeget két hasonló korú társnője között.

Egyszerre észrevesz a földön egy kétfillérest, izgatottan lehajol, és kötött kesztyűbe bújtatott, fázós ujjacskáival üggyel-bajjal fölveszi a krajcárt, majd társnőit faképnél hagyva átfut a kocsiúton, s a pénzt a falhoz lapuló koldus kezébe nyomja.

Fehér hajú öregúr-egyébként nyugalmazott bíró-mosolyogva nézi a jelenetet, majd mímelt szigorúsággal szólítja meg a kislányt.- Hohó, kinek a pénzét ajándékoztad te most oda?-Találtam a földön - hebegi a kislány.-Találtad? Hát azt hiszed, hogy azzal már most te rendelkezel? Amit találsz, az nem a tied. Azt be kell szolgáltatni a rendőrségnek. Te már iskolába jársz, ezt tudnod kellene.

A „rendőrség” szóra a kislány elsápad, remegni kezd, majd könnybe lábadó szemét könyörögve az öregúrra emeli s így szól:- Csak egy krajcár.

Az öregúr elmosolyodik, megsimogatja a kislány fejét, s ezt súgja feléje: — Jól tetted. Ne félj, nem szólok senkinek!

119